de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Első könyv. A pápáról, a kath. egyház iránti viszonyában fejezet
Ill Ur emberi természetére vonatkozik, akkor orthodox, ha pedig az Istenember személyére, akkor tévhitű. Ha Sergius fönn emlitett szavai fölött elmélkedünk, hajlandók vagyunk hinni, hogy ö, mint minden eretnek, nem indult ki valamely határozott álláspontból, és hogy saját eszméivel sem vala egészen tisztában, melyeket a vita hevessége később jobban körülirt, és meghatározott. Ugyanezen eszmezavar, melyet Sergius levelében észreveszünk, átharapózott a pápa elméjébe is, ki erre nem volt eléggé elkészülve. Borzadott, midőn észrevette, jóllehet csak homályosan, mily előnyt akar e görög szellem vonni e kérdésből az egyház megdöntésére. A nélkül, hogy őt teljesen igazolni akarnám, miután nagy hittudósok is úgy vélekednek, hogy hibázott ez alkalommal, nagyon is politikai bölcseség szerént cselekedvén, mindamellett bevallom, hogy nem igen csodálkozom a fölött, hogy e vitát már bölcsőjében elfojtani iparkodott. Különben bármikép álljon is a dolog, Honorius Sergiushoz irt 2-ik levelében, mely a Vl-ik zsinaton fölolvastatott, ünnepélyesen igy szól : „Óvakodjál attól, hogy azt hireszteld, miszerént egy vagy két akaratról valamit határoztam.“ 1) Hogy lehet tehát szó Honorius eretnekségéről, holott az semmit sem határozott ? Nekem úgy látszik, miszerént arra, hogy valaki csalatkozzék, szükséges, hogy valamit állítson. . . . Szerencsétlenségére okossága jobban cserben hagyta, mint képzelni merte volna. Miután o kérdés oly arányban, minőben az eretnekség fejlődött, naponként gyűlöletesebbé vált, Honoriusról és leveleiről roszul kezdtek nyilatkozni. Végre 42 évvel halála után előhozták azokat a Vl-ik zsinat XII-ik és XlII-ik ülésében, és Honoriust minden előleges tárgyalás és védelem nélkül, egyházi átokkal sújtották, legalább erre mutatnak az okmányok, melyek hozzánk kerültek. Azonban, ha a törvényszék valakit halálra Ítél, meg szokta mondani, miért teszi ezt. Ha Honorius a VI. zsinat ko*) Nos non oportet unam vel duas operationes definientes praedicare. (Baller, loco citato n. 35, p. 306.) Fölösleges megjegyeznünk, hogy ezen hozzánk fordításban jutott kifejezések görög színezettel bírnak. A legbecsesebb latin eredetiek elvesztek. A görögök azt Írták, mit akartak.
