de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Első könyv. A pápáról, a kath. egyház iránti viszonyában fejezet
101 mit felelhetne a jóhiszeműség az épen mondottakra; de mi a vitatkozás szellemét illeti, azt józan okoskodás soha ki nem elégíti : várjunk tehát, mig neki úgy tetszik a zsinatokról gondolkozni, mint magok a zsinatok gondolkoznak. XV. FEJEZET. Tényleges csalhatlanság. Ha a jogról tényekre térünk át, melyek a jog próbakövéül szolgálnak, meg kell vallanunk, hogy sz. Péter széke, tekintve határozatai bizonyosságát, természet rendje szerént fel nem fogható tünemény. Tizennyolc század óta az egész világnak feleltek, hányszor csalatkoztak hát a pápák kétségbevon katlanul? Soha. Hoztak ugyan föl ellenök nehézségeket, a nélkül azonban, hogy valaha valami döntőt bírtak volna felmutatni. A protestánsok között, sőt magában Franciaországban is, mint azt többször említettem, nagyítva szólnak a csalhatlanság eszméjéről, olyannyira, hogy azt nevetséges rém gyanánt tüntetik fel ; ennélfogva igen is szükséges, hogy annak tiszta és tökéletesen meghatározott fogalmát adjuk. E nagy előjog védői tehát azt mondják, és nem mondanak semmivel sem többet, mint hogy : a pápa az egyházhoz szabadon ’) é s mint az iskola mondja: ex cathedra emelve szavát, soha sem csalatkozott és soha semfogcsalatkozuiahit dolgában. Az által, mi eddig történt, nem látom hogy e tételt valaki megdöntötte volna. Mindaz, mit a pápák ellen felhoztak a végett, hogy megállapítsák, miszerént csalatkoztak, vagy egészen alaptalan, vagy nyilván azon körön kívül esik, melyet imént meghatároztam. 1 1 ) E szót szabadon, én úgy értem, hogy sem kínzások, sem üldözés, szóval semminemű erőszak ne lett légyen képes a pápát lelki szabadságától megfosztani, melynek őt határozataiban vezetnie kell.
