de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Első könyv. A pápáról, a kath. egyház iránti viszonyában fejezet
83 gődött, az őt megillető tiszteletből mit sem akarunk levonni megjegyezvén, hogy ők sem ejthetnek csorbát az igazságon. Van azonban bennök egy igazán becsületökre váló jellemvonás, mely őket mindenkorra megkülönbözteti szánandó társaiktól ; ezek t. i. csak forradalmi szempontból állitanak fel hamis elvet, mig amazok, az emberi esélyek által — más okot nem tudnék mondani — elragadtatva védik az elvet, mindazáltal abból következtetéseket húzni nem akarnak, s az engedetlenség elüttök ismeretlen. Alig hihetnők egyébiránt, mily zavarba jőnek az elvont h a t a 1 o m követői, midőn azon valóságba akarják helyezni, melyre a cselekvéshez szüksége van. Az „e g y h á z“ szó úgy szerepel irataikban, mint a nemzet a francia forradalmárokéiban. Mellőzöm az ismeretlen embereket, kiknek zavara engemet nem zavar meg; de olvassuk csak a „Les nouveaux opuscules de Fleury“ cimü munkában Bossuet és a tournayi püspök (Choiseul Praslin) között folyt érdekes párbeszédet, melyet Feneion tartott fön számunkra;') látni fogjuk abban, mint szoritá Bossuetet a tournayi püspök sarokba, és mint vezeté erővel a fogyatkozhatlanságról (indefectibilitas) a csalhatlanságra. Hanem a nagy férfiú elhatározta, hogy senkivel ellenmondásba nem jő, és eme másíthatlanul követett rendszerben gyökereznek ama kínos aggodalmak, melyek utolsó napjait annyira elkeserítették. Bátorkodnunk kell bevallani, hogy a zsinat határozataival, melyekre mindig visszatér, kissé fárasztó. A mi régi tudoraink, úgymond, mindnyájan egyhangúlag elismerték szent Péter székében (őrizkedik mondani: az uralkodó pápa személyében) az apostoli hatalom teljét. Ez határozott és befejezett pont. Úgy van, ez a hitcikk. Azonban, folytatja, ők csak azt követelik, hogy annak gyakorlatában a kánonok által legyen szabályozv a.* 2) ') Nouv. Opust, de Pleury. Paris. 1807. in 12. p. 146. és 199. 2) Serra, sur l’unité. II. point. 6*
