de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)

Első könyv. A pápáról, a kath. egyház iránti viszonyában fejezet

84

Azonban mindenekelőtt a párizsi tudoroknak semmivel sincs több joguk, mint másoknak, hogy a pápától ezt, vagy amazt követeljék ; ők alá vannak rendelve, mint mások, és kötelezvék, mint mások legfelsőbb határozatait tiszteletben tartani. Ok miben som különböznek a katholikus világ többi tudoraitól.

Egyébiránt kit ért Bossuet, és mit jelent e megszorítás : azonban ők csak azt követelik stb? Mióta kivántak a pápák törvények nélkül uralkodni ? A szent szék legdühösebb ellene sem tagadhatja a történelmet lapozva, hogy a világ egy trónján sem ült több bölcseség, több erény és több tudomány, mint a pápákén.]) Mért ne volna tehát annyi, sőt több bizalmunk ezen fensöbbséghez, mint a többiekhez, melyek sohasem kivántak törvények nélkül uralkodni ?

Hanem kétségkívül azt mondják majd, hátha a *p á p a visszaél hatalmával? Ezen gyermekes ellenvetéssel zavarják meg a kérdést és lelkiismeretet.

Deháthaavilágifenhatóságélvisszahatal- mával, mi történik akkor? Ez tökéletesen ugyanazon kérdés. Szörnyeket alkotnak maguknak, hogy azokkal meg- küzdjenek. Ha tekintély parancsol, csak három út van előttünk : az engedelmesség, az előterjesztés és a lázadás, mely egyházi téren eretnekségnek, s a világin forradalomnak neveztetik. Kevéssel ezelőtt igen szép tapasztalás győzött meg bennünket arról, hogy az engedelmességből eredő legnagyobb bajok nem érnek föl azok ezredrészével, melyeket a lázadás szül. Egyébiránt különös okok harcolnak a pápai kormány mellett. Bölcs, okos, óvatos, természet és szükség által sok tapasztalást

’) „A pápa rendesen nagytudományú és nagy erényü férfi, érett kora és tapasztalatu, kinek ritkán kell akár hiúságát, akár gyönyörét népének rovására kielégíteni, és kit sem neje, sem gyermeke, sem kedvese nem akadályoz.“ Addisson, suppl. aux voyages de Misson. p. 126.

Es Gibbon ugyanazon őszinteséggel engedi meg, hogy, ha higgadtan vetjük egybe az egyházi kormány előnyeit és hiányait, úgy jelen állásában, mint szelíd, méltóságos és békés igazgatást dicsérhetjük, melynek a kiskorúság veszélyeitől, vagy az ifjú fejedelem hevességétől nincs mit tartania ; mely a fényűzés által nincs megrongálva, és ment a háború szerencsétlenségeitől. (De la Décad. tom. XIII., cap. LXX. p. 210.) Ezen két idézet mellett többre nincs is szükség, és őszinte ember nem fogja ezeket, megcáfolhatni.