Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Negyvenhatodik fejezet
83 alább mint történelmi tényt föl nem említeni ; azon kiviil hasonlók lennénk azon tudatlan s tompaeszü vándorokhoz, kik a legnevezetesebb romok mellett gondatlan egykedvűséggel haladnak el. A jezsuitarend vizsgálatánál tüstént azon sajátságos tényre akadunk, hogy t. i. rövid fönnállása dacára a többi rendekkel egybehasonlítva, ezek egyike sem találkozott oly heves ellenzéssel. Már keletkezésekor számos ellene volt, kik soha, sem fényében és nagyságában, sem bukásakor, sem azután nem hiányoztak ; az üldözés, ezen elkeseredett üldözés soha sem szűnt meg. Feléledése óta folyton őrszemmel kisérik, attól tartván, hogy ismét régi hatalmára vergődik ; a fény, melyet dicsteljes története lapjai rá vetnek, mindenütt feltűnővé teszi, s azok félelmét, kiknek a kozákok bero- hanása csekélyebb ijedelmet okozna, mint egy jezsuitacollegium alapítása, csak növelheti. Valami sajátságosnak és rendkívülinek kell tehát e rendben rejleni, mely a közfigyelmet oly nagy mértékben idézi föl, s melynek már csak neve is nyugtalanságba hozza elleneit. A jezsuiták iránt inkább félelemmel, mintsem gyűlölettel viseltetnek; ha egyszer megkísérlik őket nevetségessé tenni, azonnal észreveszszük, hogy, ha e fegyvert használják ellenök, a támadó nem bir elég nyugalommal, hogy azt szerencsével forgassa. Hasztalan törekszenek megvetést mesterkélni, a tettetésen átlátszik a nyugtalanság és félelem, s látjuk azonnal, hogy a támadó nem jelentéktelen ellent vél maga előtt látni, minthogy epéje forr, arcvonásai eltorzulnak, beszédein borzasztó keserűség ömlik szét, azon cseppek, melyek méregserlegből buzognak ; azonnal felismerhető, hogy a dolgot komolyan veszi, azt semmikép tréfának nem tekinti s mintha hallanék, mint mondja önmagának : „Mindig veszélyével jár a jezsuitákkal érintkezésbe jönni, velők nem jó tréfálni; nincs itt helye a tekintetnek, az elnézésnek, a bármily nemű kiméletnek : szigorúan, durván, kérlelhetleníil kell velők bánni, a legcsekélyebb engedékenység vésztcljes lehetne reánk nézve.“ Ha fölötte nem csalódom, ez a legjobb bizonyíték, mely a jezsuiták nagy érdemei mellett felhozható. Rendekkel és egész testületekkel ugyanaz történik, a mi egyesekkel, azaz : rendkívüli érdem szükségkép sok ellenséget szül, azon egyszerű oknál fogva, mivel ily érdem rendesen irigy, s nem ritkán féltékeny szemekkel tekintetik. Hogy ezen a jezsuiták iránt tanúsított engesztelhet]en gyűlölet valódi eredetét fölismerjük, csak azt vegyük szemügyre, kicsodák ellenségeik. Mint tudva van, első sorban a protestanG*
