Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Negyvenhatodik fejezet
84 sok és hitetlenek állanak, a másodikban azon emberekre akadunk, kik a romai egyház hatalma iránt bizonyára többé, vagy kevésbbé nagyobb vagy kisebb mértékben határozottan, nem igen viseltetnek kegyelettel és hódolattal. Ezen a jezsuiták elleni gyűlöletében, mindkét rendet egészen természetes ösztön vezérli, mert valóban félelmesebb ellenségre még sohasem akadtak. Őszinte katholiku- sok, kik e tekintetben egy, vagy más okból igazságtalan előítéleteket táplálnak, fontolják meg ezen észrevételt. Gondoljuk meg : ha arról van szó, hogy valamely egyén érdemeit és eljárásmódját megítéljük, ellentétes vélemények között gyakran úgy jutunk legbiztosabban határozathoz, ha azt kérdezzük, kicsodák ellenségei. Ha figyelmünket a jezsuiták rendjére, annak keletkezési korára gyors és nagyszerű haladására fordítjuk, mindinkább megerősítve látjuk az ép most kijelölt igazságot, tudniillik az egyház csodálandó termékenységét ott, hol a felmerülő szükségleteket egy magasztos gondolattal kell kielégíteni. A protestantismus az ismeret és tudományosság pazar készletével támadja meg a katholikus hitigazságokat ; az emberi ismeretek csilláma, a nyelvtudományok kincsei, az ókor mesterművei irányában nyilvánuló ízlés, minden fel használtatott a religio ellen, oly kitartással és buzgósággal, mely jobb ügyre lett volna érdemes. Hihetetlenek az erőmegfeszítések, melyeket sokan a pápai hatalom megsemmisítésére, vagy ha ez tökéletesen nem sikerülne, annak legalább meggyülöltetésére s meggyengítésére tettek. A ragály iszonyú gyorsasággal harapódzott el, az öldöklő méreg már Europa népessége jelentékeny részének ereiben szótárad , a ragály pusztításaival már azon országokat is fenyegeté, melyek az igazsághoz bivek maradtak ; s hogy a szerencsétlenség pohara sziliig megteljék, a szakadás és eretnekség a tengereken is túlterjedt, hogy az ártatlan újon megtértek sértetlen vallását megrontsa. Mit lehetett ily szerencsétlen körülmények között tenni ? Lehetett-e rendes utón ily nagy bajnak elejét venni ? Lehetséges vala-e ily nagy és közeli veszélyekkel közönséges fegyverek mellett megküzdeni ? Nem kellett-e azoknak ily harcra külön, az uj vivásmódnak megfelelően készülniük, hogy az igazság ♦ügye az uj küzdhomokon hátrányban ne legyen ? Kétségen kívül. A jezsuiták föllépése e kérdésekre méltó felelet, rendjük a feladat megoldása volt. A következő századok iránya lényegileg a tudományos és irodalmi haladás iránya vala ; a jezsuiták nem ismerték ez igazsá
