Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Negyvenötödik fejezet
70 azon befolyás vizsgálására ne szentelnék, melyet a szerzetesrendek e téren gyakorolnak ; mert ha bebizonyult, hogy e befolyás tidvös volt, úgy a protestantismust, mely őket annyi gyülölséggel és elkeseredéssel tildözé s rágalmazá, azon vád terheli, hogy ezen polgárisodás történelmét meghamisította, szellemét föl nem fogta, s jogszerű fejlődésében megakadályozta. Ezen fontolgatások természetszerűen más hibára vezetnek, melyet a protestantismus abban követett el, hogy az európai polgárisodás egységét széttépte, keblében az egyenetlenséget meghonosította, s természeti és erkölcsi befolyását a többi nemzetekre gyöngítette. Europa hivatva látszott a polgárisodást az egész földkerekségén kiterjeszteni. Szellemi erejének fensöbbsége, anyagi segédforrásainak gazdagsága, népességeinek fölötte nagy növekedése, népeinek vállalkozó szelleme s tettereje, magasztos tervei; közlési s terjesztési tehetsége, az emberiség e részét mintegy arra hivatottnak mutatta, hogy eszméit, érzelmeit, törvényeit, szokásait és intézményeit a világ minden részére széthordja. Miért nem történt ez ? Miért van a barbárság még ma is Europa kapui előtt ? Miért tartja még folyton fenn a mohamedanismus földünk legszebb égövei egyike alatt, leggyönyörűbb országok egyikében gyarmat- jait? Ázsia merevségében, lealacsonyodásában, kényuraságával, a nő lealacsonyitásával és az emberiség minden szennyfoltjával itt fekszik szemeink előtt, s alig tétetett egy lépés fölemelésére. Kisázsiát, Palaestina és Aegyptom partját, egész Afrikát a legszá- nandóbb helyzetben, a legszerencsétlenebb megaláztatásban látjuk, a mi nagyszerű emlékeikkel élénk ellentétben áll. Amerika, négy századon át velünk folytatott közlekedése után, még mindig hátra van, hogy szellemi ereje és természetes segédforrásai nagy része még most sincs kimerítve. Mikép lehetséges az, hogy Europa segédszereinek gazdagsága, erő és életbősége mellett azon határokra maradt szorítva, melyek közt létezik ? Ha figyelmünket komolyan e szánandó tüneményre fordítjuk, melyet a történelem bölcsészete igen különösen tekintetbe nem vett, úgy okát azon tényben leljük, hogy Európában nem volt egység ; következőleg működését kifelé összhangzás s e szerént eredmény nélkül is fejté ki. A társulás előnyeit folyton magasztalják, annak szükségességét nagy eredmények létesítésére minden nyomatékkai hangsúlyozzák, s még sem látják át, hogy ezen alapelv nemzetekre mint egyénekre egyaránt érvényes, miért
