Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Negyvenharmadik fejezet
53 előbb megkezdődött, mint Europa egyéb részeiben, mivel a mórokkal viselt háború a keresztes hadak korát a félszigetben hamarább előidézte. A baj, mondom, nem a ragaszkodásban volt, mellyel a népek az eszmék iránt viseltettek, hanem a veszélyben, mely onnan fenyegetett, hogy tudatlanságukban megtörténhetett, miszerént bármily rajongó által is megcsalatni és tovaragadtatni engedik magukat. Ily nagy mozgalomban vezéröknek Europa sorsa felett kelle határoznia, és ha nem csalódom, a tizenkettedik és tizenharmadik század volt azon jelentékteljes kor, midőn ellenmondó felfogások szerént nem minden valószínűség nélkül, meg lön oldva a nagy kérdés : vájjon hasznát vegye-e Europa társadalmi és politikai tekintetben a kereszténység jótéteményeinek, vagy kárba- veszszenek egy jobb jövő valamennyi elemei. Ha amaz időket vizsgáljuk, Europa különféle pontjain bizonyos vészes forrongást, a legnagyobb szerencsétlenségek bizonyos baljóslatú előjelét vehetjük észre. Gyalázatos tanok merülnek fel a tömegekben, melyek épen mozgásnak indulvák, iszonyú rendetlenségek jelölik az élet ösvényén első lépteiket. Eddig csak királyokat és urakat lehete látni, most a népek lépnek a színpadra. Midőn észreveszszük, hogy ez idom tálán tömegbe a világosság és melegség néhány sugara hatott be, szivünk feldobog és örvend amaz uj kor gondolatára, melynek az emberi nem küszöbén áll ; de egyúttal meg is rendül, ha meggondoljuk, hogy e melegség még túlságos forrongást szülhet, romlást idézhet elé, s a termékeny földet, mely varázskertté látszik alakulni, undok férgekkel töltheti el. Az emberi szellem kicsapásai akkoriban oly nyugtalanító alakban, oly viharosan mutatkozának, hogy a látszólag legtulzot- tabb állításokat oly tényekre lehete alapítani, melyek nekik sok valószinitséget kölcsönöztek. Legyen szabad néhány eseményt felhoznom, melyek azon kor általános hangulatát jellemzik, s azon felül a jelen kérdés főpontjával közel összefüggésben állanak. A tizenkettedik század kezdetén a hirhedt Tanchelm vagy Tanquelmre akadunk, a mint bolondos ötleteit prédikálja, s a legnagyobb iszonyuságokat követi el, s mindezek dacára is Antwerpenben, Seelandban, az utrechti területen s ama környék sok városában számos néptömeget von maga köré. E nyomorult azt állítá, hogy ő a legnagyobb tiszteletre sokkal méltóbb, mint Jézus Krisztus, mert ha Jézus Krisztus a Szent-
