Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Negyvenkettedik fejezet
NEGYVENKETTEDIK FEJEZET. A lovagrendek. A keresztes háborúk. A lovagrendek alapítása mint a keresztes háborúk folytatása. A futólagos pillanat, melylyel a szerzetes rendeket a barbárok betörésétől kezdve egész a tizenkettedik századig kísértük, tanúsítja, hogy azok ez idő alatt a társadalom teljes megromlása ellen hatalmas védfalul, a szerencsétlenség, erény és tudományosság menedékéül, az ókor kincseinek rakhelyül, s mintegy a felvilágosodásra célzó oly egyletekül, melyek a magányban a társadalmi épület újraépítésén munkálkodának, s a felbomlás elemei ellen működének, s növényiskolául szolgálának, melyben ama férfiak képződhetének, kikre az egyház és állam magas hivatalainak szüksége volt. A tizenkettedik és következő századokban nj rendek léptek föl, melyek egészen különböző jelleget mutatnak. Ezeknek is magas vallási és társadalmi céljok van, csakhogy az idők változtak, s meg kell emlékeznünk az apostol : Omnia omnibus — szavairól. Vizsgáljuk most ezen uj jelenségek okait és hatásait. Mielőtt tovább mennénk, nehány szót kell közbeszőnöm a lovagrendekről, melyeknek már maga neve is elég világosan kifejezi a két hivatáság : a szerzetes és harcos egyesülését. A szerzetesi élet egyesülése a katonai állással ! kiáltanak fel némelyek : mily képtelen összeköttetés ! Mindazáltal ezen állítólagos képtelenség a dolgok természetes és rendes folyamának tökéletesen megfelelt, a legsúlyosabb bajok ellen hatalmas óvszer, fenyegető veszélyek ellen védmü, szóval, egy nagy európai szükséglet kifejezése és kielégítése vala. Nincs itt helyén a lovagrendek történetét közbeszőni, oly történetet, mely, mint minden más, a legpompásabb és legelraga- dóbb képeket a hősiesség és vallási lelkesültség oly vegyliletében nyújtja, mi által a történelem a költészethez közeledik. A templa- riusoknak, johannitáknak, a német lovagrendnek, szent Raymund tfjeroi apátnak, a calatravai lovagoknak csak nevöket kell emll-
