Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Negyvenegyedik fejezet
35 A sok vallási indokon kivül, melyeknél fogva a javak a szerzetesek kezeibe kerültek, még egy más nagy fontosságú is volt, mely mindenkor a birtoklás egyik legérvényesebb jogcímének tekinteték. A szerzetesek műveletlen földeket termőkké tettek, mocsárokat szárítottak, utakat készítettek, folyókat szabályoztak, hidakat építettek, vagyis, ők oly társadalomban és országokban, melyek fölött egy ujnemtt vízözön vonult át, bizonyos tekintetben ugyanazt tették, mit az első települök tettek volt, midőn az eléktelenült föld- szinének eredeti alakját igyekeztek visszaadni. Europa tetemes részét sohasem művelte emberi kéz ; erdők, patakok, tavak, mindennemű cserjék még egészen azon állapotban voltak, a mint a természet őket létrehozta ; s az itt ott emelt zárdákat azon tevékenység központjaiul lehet tekinteni, melyet a polgárisuk nemzetek az uj országokban megindítanak, melyeket nagy gyarmatok által akarnak átalakítani. Voltak-e valaha érvényesebb igények nagy jószágok birtoklására ? A ki valamely műveletlen vidéket termővé tesz, azt beülteti és megnépesiti, nines-e feljogosítva, hogy ott magának nagy birtokokat tartson fenn ? Nem természetes folyása-e ez a dolgoknak ? Ki ne tudná, hogy az apátságok vezetése alatt falvak és városok keletkeztek és nagyobbodtak ? Anyagi hasznukon kívül a szerzetesek birtokainak még más jó oldaluk is volt, melyet még talán nem is méltattak kellő figyelemre. Az európai népek legnagyobb részének helyzete azon időben, melyről szólunk, hasonlított ama sürgéshez és ingadozáshoz, minőt oly nemzeteknél találunk, melyek a polgárisodás és művelődés pályáján még lépést sem tettek. Ez okból a tulajdon eszméje, minden társas testület lényeges föltételeinek egyike, még igen kevéssé volt meggyökeredzve. Azon korban a tulajdon és személy ellen intézett támadások igen gyakoriak valának ; s a mint a birtokos sokszor kénytelen volt saját vagyonát védelmezni, ép oly könnyen el is hagyta magát ragadtatni, hogy mások birtokára üssön. Az első lépés, hogy ily nagy bajnak eleje vétessék, abban állott, hogy a népeket földművelésre ösztönzék, ez által szilárd lakhelyhez bilincselték, s lassanként a tulajdon becsüléséhöz szoktatták, nem csupán erkölcsi indokok és hasznossági tekintetek, hanem az által is, hogy figyelmöket folytonosan nagy birtokokra irányozták, melyek oly intézetek sajátját képezték, melyeket sértetleneknek tartottak, s melyeket megtámadni szentségtörés nélkül nem lehetett. így a vallási eszmék a társadalmiakhoz csatlakoztak, s lassanként a dol3*
