Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Negyvenedik fejezet
30 meg ; épen ezek növelik fájdalmunkat, mert igy annál jobban sejtjük a roppant gazdagságot, melyet az elmerült hajónak tartalmaznia kellett; épen ez kelti föl sajnálkozásunkat a felett, hogy kelet hires remetéinek első korát a mienkkel össze nem kapcsolhatjuk. Ha müveikben az egyházi és világi tudományosság ily bőségét találjuk, ha munkáik fáradhatlan tevékenységről tanúskodnak, — fájdalommal gondolunk a drága kincsre, melyet gazdag könyvtáraiknak kellett tartalmazniok. Dacára azonban, hogy az előreboesátott megjegyzések mindmegannyi szomorú igazságok, be kell ismernünk, hogy e zárdák befolyása sokat tett a tudományok fentartására. Az arabok hatalmuk fénykorában sok észtehetséget és műveltséget tanusítának, s Europa jelentékeny elöhaladását sok tekintetben nekik köszöni. Bagdad és Granada a szellemi és művészeti élet két dicső központjára emlékeztetnek, s nem kevésbbé enyhítik a mohamedanismus össztörténelmének kellemetlen benyomását, mint két békés -és barátságos alak, melyek valamely kellemetlen és visszataszító festmény szemlélését elviselhetővé teszik. Ha az arabok szellemi fejlődésének történetét kelet átalakulásai és mozgalmai között szemmel kísérhetnek, sokszoros haladásuk forrását talán az általok leigá- zott, vagy kiirtott népek tudományaiban találhatnék fel. Annyi bizonyos, hogy az ő polgárisodásukban semmi olyas életerő nem rejlik, mely szellemi fejlődésöket siettette volna ; tanúskodnak erről már vallási, társadalmi és politikai intézményeik, tanúskodnak a gyümölcsök, melyeket e nép a meghódított tartományok békés birtoklásának annyi századai alatt gyűjtött. Egész eljárásmódjok a tudományokat és szellemképzést illetőleg azon esztelen szavakban van kifejezve, melyekkel vezéreik egyike egy roppant könyvtárt lángoknak adott át: „Ha e könyvek tartalma ellenkezik a Koránnal, akkor mint kárhozatosaknak el kell hamvadniok, ha pedig megegyez vele, akkor mint hasznavehetleneket kell elégetni.“ Palladiusnál olvassuk, hogy az aegyptusi szerzetesek nemcsak egyszerű, durva eszközöket készítének, hanem magukat a legkülönfélébb dolgokban is gyakorlók. Azon sok különféle állású embernek, kik különböző tartományokból jöttek s kik remeteéletre szentelték magukat, jelentékeny ismeretkincseket kelle a pusztába összehordaniok. Tudjuk, mire nem képes az emberi szellem, ha a magányban önmagára hagyatva, bizonyos határozott foglalkozásnak szenteli magát ; azért nem látszik egészen alaptalannak azon
