Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Hetvenkettedik fejezet
396 Véleményem szerént a tudományok újjászületése óta a tizennegyedik században következők valának a szellemi fejlődés korEjusdem beati Anselmi liber pro insipiente incipit- Dubitanti utrum sit ; vel neganti quod sit aliqua talis natura, qua nihil majus cogitari possit ; tamen esse illam, huic dicitur primo probari ; quod ipse negans vel ambigens de illa, jam habeat eam in intellectu, cum audiens illam dici, id quod dicitur intelligit, deinde, quia quod intelligit necesse est, ut non in solo intellectu, sed etiam in re sit. Et hoc ita probatur ; quia majus est esse in intellectu et in re, quam in solo intellectu. Et si illud in solo est intellectu, majus illo erit quidquid etiam fuerit in re , at si majus omnibus, minus erit aliquo , et non erit majus omnibus quod utique repugnat. Et ideo necesse est ut, majus omnibus, quod est jam probatum esse in intellectu, et in re sit : quoniam aliter majus omnibus esse non poterit. Responderi potest, quod hoc jam esse dicitur in intellectu meo, non ob aliud, nisi quia id quod dicitur intelligo. A felsorolt helyekből meggyőződhettek az olvasók, hogy a katholika egyházban nem nyomták el a gondolatot, hogy a legkitűnőbb tudósok a legfontosabb dolgokat fejtegették jogos és észszerű szabadsággal, és hogy, jóllehet a katholika tant magas tiszteletben tartották, mégis a valódi bölcsészet terén ép oly messzire haladtak, és szerencsésebben mint Abaelard. Nem látom be, hogy az emberi szellemtől ama korban többet lehetne kívánni, mint a mit szent Anzelmnál találunk. Hogy van az tehát, hogy Roseelint és Abaelardot annnyi dicsérettel halmozzák el, és a szent egyháztanítónak nevét nem is említik ? Minek állították a szellemi mozgalom képét oly tökéletlenül elé, és minek zártak ki belőle oly óriási és fenséges arányú alakot. Annak bizonyságául, hogy mily igaztalanul állítja Guizot, hogy Abaelard nem támadta meg az egyházat, és hogy minő hamisan hozza fel az okokat, melyek az egyházfők vallásbuzgalmát nyugtalanították, ide fűzöm Franciaország püspökeinek Ince pápához intézett levelét, melyben e fontos ügy eredetének és lefolyásának teljes jelentése található. Epistola CCCLXX. Reverendissimo Patri et Domino, Innocentio Dei gratia sumno Pontifici, Henricus Senonensium Archiepiscopus, Carnotensis Episcopus, Sanctae Sedis Apostolicae famulus, Aurelianensis, A n- tissiodorensis, Trecensis, Meldensis Episcopi, devotas orationes et obedientiam. Nulli dubium est quod ea quae Apostolica firmantur auctoritate, rata semper existunt; nec alicujus possunt deinceps mutilari cavillatione, vel invidia depravari. Ea propter ad vestram Apostolicam Sedem, Beatissime Pater, referre dignum censuimus quaedam quae nuper in nostra contigit tractari praesentia. Quae quoniam et nobis, et multis religiosis ac sapienti-
