Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Hetvenegyedik fejezet
392 fényes megoldásait találjuk, hogy ama korból vélünk valamely bölcsészt hallani, midőn már a tudományok a legnagyobb előmeneteleket tették. Politikai dolgokban való nézeteivel már megismerekedtiink ; és ha szükséges lenne, és megfelelne e könyv feladatának, úgy még sok töredéket hozhatnék itt fel a törvényekés az igazság felőli értekezéséből, melyben oly találó elveket, oly magasztos nézeteket, az emberi méltóság iránti minden tisztelet mellett az állam feladatának oly mély ismeretét találjuk, hogy méltán helyet foglalhatnának a legjobb törvényhozási müvekben, melyek az újabb időben írattak. Értekezései az erények és biinök fölött általában és különösen tárgyukra nézve kimerítők, és mindazon írókat, kik őt követték, föl lehetne szólítani, hogy jelöljenek ki csak egyetlen egy némileg fontos eszmét, melyet ő már nem fejtett volna meg, vagy legalább nem jelölt volna ki. Mi irataiban mindenek előtt felötlő, és a katholicismus szellemének annyira megfelelő, az bizonyos higgadtság a vélemények taglalgatásában, melyet ha minden iró utánoz vala, a tudományok mezeje bizonyára valódi bölcsek társulata, nem pedig véres küzd- hely lett volna, melyben dühös ellenségek legelkeseredettebben támadták meg egymást. Elég megjegyeznünk, miszerént oly nagy volt szerénysége, hogy magánéletéből vagy nyilvános munkálkodásából egyetlen egy tényt sem említ fel ; nem hallunk tőle egyebet a szellem szavánál, mely nyugodtan fejti ki kincseit, de az ember minden dicsőségével, fáradalmaival, erőködéseivel, és mindazon hiúságokkal, melyekkel más írók közönségesen fárasztanának bennünket, egészen elvész, nem is látható nála. *) *) Itt néhány nevezetes hely következik szent Anzelmtöl, melyekben megjelöli az indokokat, melyek öt az Írásra határozták, és a módszert, melyet abban követni jónak látott. Praefatio beati Anselmi Episcopi Cantuariensis in Monologium. Quidam fratres saepe me studioseque precati sunt, quaedam de illis, quae de meditanda divinitatis essentia, et quibusdam aliis hujus meditationi cohaerentibus, usitato sermone colloquendo protuleram, sub quodam eis meditationis exemplo describerem. Cujus scilicet scribendae meditationis magis secundum suam voluntatem quam secundum rei facilitatem aut meam possibilitatem hanc mihi formam praestiterunt : quatenus auctoritate scripturae penitus nihil in ea persqaderetqr. Sed quidquid per singulas invest;-
