Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Hetvenegyedik fejezet
391 kezdtek ilyes keverékek vinni, melyeknek még kedvezett a durva tudatlanság, mely nem engedte a dolgok valódi természetét megkülönböztetni, és az önhittség, mely már mindent tudni vélt; pedig ez még csak kezdete volt a bajnak, további fejlődésének minden lépésénél mindig veszélyesebb jelemet öltött volna. Szerencsére megjelent e rendkívüli ember ; egyetlen lökésre két vagy három századdal mozditá elő a tudományt, és habár nem akadályozhatá is meg a bajt, legalább némileg gátolta ; mert elvitatbatlan fölényével mindenütt saját eljárásmódját és tanát emelé érvényre, mintegy központját képezte egy nagy rendszernek, melyhez minden scholastikus Írónak szegődnie kellett, mi által számtalan tévedésnek vette elejét, melyek a nélkül csaknem elkerlilhetlenek lettek volna. Az iskolákat minden vezetés nélkül lelte, és ő létrehozta a diktatúrát, a magasztos diktatúrát, melyre őt angyali, kitűnő szentsége által még nagyobb fénnyel ékített szelleme emelte. Ekként tűnik fel előttem szent Tamás küldetése, ekként fog az feltűnni mindazok előtt, kik nem szorítkozva valamely életrajzi értekezés felületes olvasására, müveit tanulmányozták. És ezen ember katholikus volt, kit a katholika egyház oltárain tisztelnek ; és ennek dacára nem találta magát a tekintélytől a hit dolgaiban korlátolva, szelleme szabadon mozgott a tudás minden ágában, és a tudományosság nagy terjedelmét oly nagy mélységgel egyesíté, hogy a kort illetőleg, melyben élt, valódi csoda gyanánt tűnik fel. Megjegyzendő azonfelül, hogy szent Tamásnál szigorúan scholastikus módszerének dacára ugyanazon eljárásra akadunk, melyre már ama kor legkitűnőbb katholikus Íróit illetőleg utaltunk. Sokat enged az értelemnek, de nyilván bizalmatlansággal, ama bölcs bizalmatlansággal, mely a valódi tudományosság kétségtelen jele. Aristoteles elveit is alkalmazza, azonban észrevehető, hogy kevésbbé használta volna őket, cs inkább a szent atyák értelmezéséhez hajolt volna, ha nem lett volna főelve korának bölcsészetét a vallás szolgálatára kötelezni. Ne higyük azonban azért, hogy metaphysikája és erkölcs- bölcsészete érthetetlen elménckedések zűrzavara, a mint azt hinnők, hogy korától várni kell ; ily vélemény e müvek csekély ismeretét árulná el. A metaphysikát illetőleg tagadhatlan, hogy abból az akkoriban uralkodó véleményeket látjuk kifényleni, de ép oly bizonyos, hogy müveiben minden lépten nyomon az eszmetan, a lénytan, a világrendtan, és a lélektan legbonyolultabb pontjainak oly
