Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Hetvenedik fejezet
379 gondolatszabadságot látjuk itt az egyház tekintélye iránti illő tisztelettel párosulva ; és a helyett hogy e tisztelet a gondolat röptét legkevésbbé is akadályozta volna, még inkább megvilágosí- tására és erősítésére szolgált ; látjuk itt, hogy nem Abaelard volt az egyedüli, ki előadásait nem utána mondatni, hanem érteni tanítá, miután már néhány évvel előtte szent Anzelm ugyanazt tévé, még pedig oly világosan és alaposan, mint korától épen nem lehetett volna várni. Azt is látjuk, hogy a katholika egyházban az észt a mennyire csak lehetett, használni törekedtek, de a mellett nem feledék a határokat, melyeket saját tehetetlensége von eléje, és tisztelettel hajoltak meg a szentelt fátyol előtt, mely a legmagasztosabb titkokat födi. E tudós iró müveiben rá fogunk akadni, hogy nem Abaelard volt az, ki hivatva lett volna a világnak kijelenteni, hogy a józan bölcsészet feladata, bennünket Isten legtökéletesb ismeretére vezérelni, és hogy „elkerülhetlenül szükséges elménket annak megakadályozására fordítani, hogy nehéz és bonyolult kérdésekben, minők azok, melyekkel az evangéliumi tanok tanulmányánál minden pillanatban találkozunk, ellenségeink ravasz cselfogásai hitünk tisztaságát meg ne zavarja.“ A mély hódolaton, melyet a szent az egyház tekintélye iránt tanúsít, az őszinte szerénységen, melylyel az emberi szellem korlátáit elismeri, átfényleni látjuk ama meggyőződését, hogy nem lehetetlen azt hinnünk, a mit még fel nem fogtunk; mert nem mindegy valamely tárgy léte felől meggyőződve lenni, és annak lényét pontosan megismerni.
