Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Hetvenedik fejezet
378 és némileg szent Bernátéi is, a soissons-i és sens-i zsinatok, melyekben az elébbi felett kimondatott a kárhoztató Ítélet, valódi ki- nyomatai ezen jelenségnek, mely következményei rejtett soraiban egész a legújabb korig terjed.“ Mindig ugyanazon fogalomzavar. Elmondtam már, és kénytelen vagyok ismételni : az egyház nem módszert, hanem tévtanokat vetett el, hacsak módszer alatt nem értjük azt, mi Guizotnak annyira tetszik : „a tekintély korlátáit a hit dolgaiban is széttörni.“ Mfdőn az egyház oly ártalmas, minden hitet aláásó tant vetett el, minő az, mely az egyház csalkatlanságát a hit terén tagadja, nem akart uj igényt érvényesíteni ; eljárása ugyanaz volt, melyet már az apostolok korában követett, és melyet azóta mindig megtartott. Ha valamely veszélyes tan terjesztetik, megvizsgálja, és összehasonlítja az igazság szent kincsével, mely reá bízatott : ha a tan nem ellenkezik az isteni igazsággal, akkor minden utat nyitva hagy előtte, mert soha sem feledi, hogy Isten a világot átengedte az emberek harcainak; de ha ellenkezik a hittel, akkor megmásithatlanul, tekintet és elnézés nélkül kárhoztatja. Mert ellenkező esetben önmagát tagadná meg, nem volna már az a mi : az isteni igazság hü őre. Ha csalhatatlan tekintélyét kétségbe engedné vonatni, úgy azon pillanattól fogva legszentebb kötelességeinek egyike alól vonná ki magát, és nem volna többé joga hitet követelni ; mert mihelyt azt mutatná, hogy közönyös az igazság iránt, világosan értésül adná, hogy nem Istentől alapított vallás, és ezzel az emberi találmányok sorába lépne. Épen azon idő, melyre Guizot vonatkozik, oly tényt rejt magában, melyből kiviláglik, hogy az egyház a gondolatnak szabad tért engedett. Tudvalevő dolog, mily tekintélyben állott szent An- zelm egész életén át, és mennyire becsülték korának pápái s gondolatait mégis a legszabadabban m ilvánítá,s mind m o n o 1 o g i u injában állítja, némelyek felszólíták : tanítaná meg őket a dolgokat a puszta észszel, és a szentirásnak tekintetbe vétele nélkül magyarázni. A szent nem habozott kéréseiknek engedni, és hogy őket kielégítse, az említett iratot szerkesztő, mi oly eljárás, melyet más alkalommal is követett. Miután jelenleg kevesen törődnek a régi Írókkal, nem igen sokan lesznek, kik e szent müveit csak egyszer is olvasták volna, pedig a nézetek oly világosságával, a bizonyítékok oly erejével, és mindenek előtt oly józan és érett Ítélettel találkozunk bennök, hogy a gondolat ily magas röptét a szellemi mozgalom kezdetén alig hittük volna lehetségesnek. A legnagyobb
