Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Hetvenedik fejezet
377 gében a hittanba hogy tanítványai bizonyítékokat kértek tőle az ész megnyugtatására ; hogy ő magyarázatait nem után mondani, hanem érteni tanitá őket ; miután senki sem hihet olyast, mit előbb fel nem fogott, sőt nevetséges volna oly dolgokat tanítani, melyeket sem mester sem tanítvány nem értenének. . ,£i Mi lehet a józan bölcsészet célja, ha nem az, hogy bennünket Isten legtökéletesh ismeretére vezéreljen, kire minden elmélkedésünknek, minden vizsgálódásunknak vonatkoznia kell ? Miért engedik meg a hivőknek világi dolgok, sőt pogány könyvek olvasását ha nem azért, hogy szelleinöket a szentirás igazságainak megértésére képessé tegyék, és azok védelmére fölfegyverezzék ?... Ennélfogva elkerülhetlenül szükséges elménk minden erejét annak megakadályozására fordítani, hogy ily nehéz és bonyolult kérdésekben, minők azok, melyekkel az evangéliumi tanok tanulmányánál minden pillanatban találkozunk, ellenségeik ravasz cselfogásai tisztaságát meg ne zavarja. Tagadhatlan, hogy Abaelard korában élénk tudvágy támadt, mely ösztönzé a szellemet, hogy minden erejét arra fordítsa, mikép arról, a mit hisz, számot adhasson magának ; azonban valótlan az, mintha az egyház ezen mozgalomnak, mint tudományos törekvésnek, elleneszegült volna, míg a törvényes korlátokat a hittanok ellen küzdendő, vagy azokat megdöntendő, — át nem lépte. Nem lehet az egyházat kedvezőtlenebbül feltüntetni, mint azt Guizot teszi e helyen : nincs tökéletesebb megvetése, vagyis inkább hamisítása a tényeknek. „Ámbár az egyház, — úgymond, — belső reformjával foglalkozott, mindazáltal érezé és felfogá e mozgalom hordere- jét ; a belőle eredhető további következmények élénk aggodalmakat gerjesztének benne, és haladéktalanul hadat izent az újítóknak, kik annál félelmesebbek valának, minthogy nem elveik, hanem eljárási módjuk fenyegetett veszélyes csapással. így látjuk, mint kel föl az egyház a szellemi fejlődés ellen, és mint fojtja el erős kézzel első kísérleteit, a tudományok terén ; igy látjuk, mint tekint el az elvektől, hogy egy módszert küzdjön le ; és mindez ujságkép állíttatik elé ; mert — Guizot szerént — akkor kezdődött a harc a papság és azok között, kik a gondolatszabadság védőinek nyil- váníták magukat; akkor vettetett el csirája azon nagy jelenségnek, mely a tizenegyedik és tizenkettedik században oly jelentékeny szerepet játszik, és a theokratikus egyházban, és a szerzetes rendek közt oly nagy következményeket idézett elé. Abaelard panaszai,
