Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Hetvenedik fejezet
376 szűk észre, hogy tantételeiket kiválólag a gondolatszabadság érdekében és a hit dolgaiban való tekintély ellen állították volna fel; nem veszszük észre, hogy az egyház kárhoztató Ítéletét csak ezen pontra alapította volna, hanem igenis más tévelyekre alapítá azt ; hol van hát az a történelmi pontosság és igazság, melyet oly férfitól, mint Guizot, méltán elvárhatnánk ? Hogy bátorkodhatott ö a tények helyett saját gondolatait eléadni, holott szavai annyiakhoz voltak intézve ? Guizot jól tudá, hogy e dolgokról mindenki beszél, de hogy csak kevesen vizsgálják meg ; és hogy, ha felületes embereknél tetszést akarunk gerjeszteni, elégséges, ha fellengző mondatokban a gondolatszabadságot magasztaljuk, és oly neveket említünk, melyeket némelyek először hallanak, mint Erigena és Rosce- linét, és mindenekelőtt Heloise szerencsétlen imádójáét. Guizot megjegyzéseinek gyöngéit, melyek figyelmét ki nem kerülhették,azzal igyekezett palántolni, hogy Abaelard bevezetés a hittanba cimii müvéből szőtt közbe egy töredéket, mi oly bizonyíték,mely véleményem szerént legtávolabbról sem bizonyítja azt, a mit a nagy iró be akart vele bizonyítani. Meg akar bennünket győzni, hogy már akkor nagy ellenállási szellem harapódzott el az egyház tekintélye ellen a hit dolgaiban, és hogy az emberi szellem már türelmetlenkedve törekedett a bilincseket széttörni, melyek lenyűgözve tartották. Guizot előadása szerént azt hihetnők, mintha Abaelard saját tanítványainak ösztönzésére határozta volna el magát a tekintély jármának lerázására, és mintha az újító iratai sürgető szükségnek és már messze elterjedt eszmének lettek volna kinyomata. E következő szavak azok, melyeket szem előtt tartok : „Ha, —- úgymond Guizot, — e mozgalom lényegét és jellemét vizsgáljuk, mitsem látunk, mi a vélemények tökéletes változtatására célzott volna, mi a hagyományos hitcikkelyek ellen lázadást készített volna elő ; semmi ilyes : csak szabadon kívántak gondolkodni, és a tekintély korlátáit a hit dolgaiban is széttörni.“ Láttuk már, mily távol áll ez iró állítása az igazságtól, és hogy, habár csakis a tekintély elve támadtatott volna meg, már ezen kísérlet is tökéletes véleményváltozást, és a hagyományos hitigazságok ellen lázadást foglalt magában ; mert az egyház csaihatatlansága magában véve hitcikkely, és egyszersmind minden hitnek alapja volt ; véleményem szerént a protestantismusnak a tizenhatodik század első harmadában történt föllépte óta eléggé bebizonyító ezt a tapasztalás. De hadd folytassa Guizot : „Abaelard maga mondja be vezető
