Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)

Hetvenedik fejezet

375

hogy azokat védelmezze, vagy vonja vissza. Ily tiszteletreméltó ellennel szemben oly iszonyú zavartnak érzé magát'Abaelard, hogy nem is tudott egyebet felelni, mint hogy Komára hivatkozik. És jóllehet a sensi zsinat a szent szék iránti tiszteletből kárhoztató Ítéletét az újítónak csak tévtanait, nem pedig személyét illetőleg mondta ki, a pápa azt mindamellett megerősité s személyére is kiterjeszté. A cikkelyekből, melyekben Abaelard tévelyei foglalvák, nem tűnik ki, hogy ezen iró főeszméje a gondolatszabadság hirdetése volt ; de igenis fölismerhető, hogy túlságos elménckedésekre ragadtatta magát ; de nem tett egyebet, mint hogy a legfontosabb pontok felől téves tételeket állított föl, mit már előtte minden eretnek megtett.

Guizotnak mindezt tudnia kellett, és fel nem foghatom, miért feledkezett meg erről, sem azt, hogy miért akart a nevezett Íróknak oly fontosságot tulajdonítani, minővel valójában nem birtak. Ha okát keressük, mi bírhatta Guizot-t arra, hogy oly nyomatékkai utaljon Roscelin és Abaelard neveire, először is arra akadunk, hogy a protestánsoknak néhány hires előhírnököt kívánt adni, és minthogy Roscelin és Abaelard nem voltak szellemi tehetségek és tudományosság híjával, és másrészt épen azon korban éltek, melyben Európának szellemi mozgalma fejlődött, igen alkalmasnak tűnhetett fel előtte ez újítókat nyilvánosságra hozni, annak bizonyságául , hogy már a szellemi fejlődés kezdetén a leghíresebb férfiak emelték fel szavokat a gondolatszabadság érdekében. Ha be is bizonyíthatná Guizot, hogy Erigena, Roscelin és Abaelard csak az ítélet szabadságát törekedtek a hit dolgaiban érvényre emelni, még abból nem következik, hogy ezen újítók nem tervezték egyúttal a tanösszeség megváltoztatását is, miután a hit dolgaiban újításokra nézve nem lehet liasznosabb, mint a mi a bizonyosság gyökerét, a tekintélyt támadja meg. Ép oly kevéssé lehetett abból arra következtetni, hogy az egyház, midőn tévtanaikat kárhoztatá puszta rendszer miatt kezdett volna aggódni ; mert ha e módszer abban állt, hogy a szellemet a vallás dolgaiban is kiragadja a tekintély járma alól, úgy az már magában súlyos tévely volt, mely ellen az egyház minden időben küzdött, mivel sohasem engedte meg avagy tűrte, hogy tekintélye a hitigazságok terén kétségbe vonassék.

Mindazáltal joggal utalt volna Guizot az említett újítók nevére, mint egy uj kor ismertető jeleire, ha főleg a hit dolgaiban való tekintély elleni harcban tűntek volna ki ; azonban nem vesz-