Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Hetvenedik fejezet
373 míg épen nem volt más befolyásuk, mint a minő minden újítónak volt, mint a milyeneket a múlt időkben oly gyakran láttunk volt. S ugyan ki is volt ez az Erigena János ? író, ki csekély hittani ismereteivel, és nagy büszkén a kegyre, melyet Kopasz Károly tanúsított iránta, néhány tévtant terjesztett az úrvacsoráról, a prae- destinatióról és a malasztról ; eddig csak embert szemlélünk, ki a tantól eltér ; és midőn I. Miklós ellene föllép, pápát látunk, ki kötelességét teljesíti. Mi rejlik mindebben uj, rendkivüli ? Nem akadunk-e az egyháztörténelem terén már az apostolok napjaiban hasonló események sorára ? Ismétlem : lehetetlen belátni, minő okból hivatkozhatott az Erigena névre, miután sem tévtanai nem vontak maguk után jelen tékeny következményeket, sem az idő, melyben élt, nem volt nagy befolyással a szellemnek a következő században történt fejlődésére. Erigena János a kilencedik században élt, mely nem részes a következők mozgalmában ; minthogy mint tudva van, a tizedik század volt a középkor tudatlanságának maximuma, és a szellemi mozgalom csak a tizedik század végén és a tizennegyedik elején vévé kezdetét. Erigena és Roscelin között két század feküdt. A mi Roscelint és Abaelardot illeti, könnyen felfogható, hogy miért hozatnak fel ez alkalommal ; mert kiki tudja, mily feltűnést okozott Abaelard elvei, és talán még inkább kalandjai által ; és Roscelin is figyelmet érdemel, nemcsak tévelyei miatt, hanem egyszersmind és különösen mint Abaelard tanítója. Hogy fogalmunk legyen a szellemről, mely ezen embereket vezérelte, és a fontosságról, mely törekvéseiknek tulajdonítandó, életöknek és tanaiknak kell néhány részletét közelebbről szem- ügyre vennünk. Roscelin egyike volt kora legügyesebb Íróinak; mint szigorú dialektikus, és a nominálok felekezetének heves követője, saját véleményeit tévé az egyház tanainak helyébe ; legsúlyosabb tévelyei a Szentháromság magasztos titkát illeték. A történelem egy tényt őrzött meg számunkra, mely cáfolhatlanul mutatja, hogy nem volt becsületes ember és nem volt semmire tekintettel. Midőn Roscelin tévelyei! terjeszté, Bec-ben mint apát szent Anzelm élt, a későbbi canterburyi érsek. Kevéssel előbb halt meg Lan- franc, az említett megye érseke, nagy erényesség és feddhetlen elvek hírében. Roscelin tévelyeinek nagyobb tekintélyt gondolt szerezhetni, ha azok valamely tiszteletreméltó név védpaizsa alatt jeleimének meg; és a leggaládabb rágalommal élve azt állttá, hogy
