Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)

Hetvenedik fejezet

372

(Az európai polgári sod ás általános történelme. 6. fejezet.)

Mellőzzük a különös gondolatot, egy Erigena János, Roscelin és Abaelard törekvéseit, Hildebrand vagyis VII. Gergely és szent Bernât reformatori törekvéseivel kapcsolatban állítani elé. Ezek törvényszerű eszközökkel törekedtek az egyházat reformálni a papságnak nagyobb tekintélyt szerezni, midőn szeretetet gerjesztőnek benne az erény iránt, a tekintélyt tiszteletreméltóbbá törekedtek tenni az által, hogy annak képviselőit szent életmódra vezették ; amazok, mint Guizot mondja, kiizdtek e tekintély ellen a vallási dolgokban, azaz megdöntésén fáradoztak , és e végre a gyökérre illeszték a fejszét; az utóbbiak javítani iparkodtak, az elébbiek dúlni ; és mégis egyesítve állíttatnak elénk törekvéseik, mintha csak egy végre működtek volna össze, és egy célra lettek volna irányulva ! Mily nyomorult volna a történelem bölcsészeié, ha ily fogalomzavart megengedne és mily csekély előmenetelt teendnek e tudományban olyanok, kik megelégszenek a tényeknek ily különös utón és módon való vizsgálatával.

De mellőzzünk, mondom, ily csodás tévedéseket, hogy figyelmünket különösen két pontra irányozzuk : az annyira dicsért három iró jelentőségére, s az ellenszegiilésök indokát illetőleg elénk adott fogalomra. Meg vagyok győződve, hogy a nevek : Erigena János és Roscelin olyanoktól említtetnek tisztelettel, kik a történelem mezején bölcsészekül szeretnének tartatni, a nélkül, hogy őket csak olvasták volna is, s kik ennélfogva kénytelenek ama könnyű értekezésekkel beérni, melyeket néhány óra alatt végighallgatunk, vagy egy estvén át megtanulunk; arra, hogybeléjök oltsuk a véleményt, miszerént a tudományok egy Erigena és Roscelinnak nem köszönnek kevesebbet mint egy Cartesius vagy Bacónak, elegendő, ha őket nyomatékkai említjük, s vállalkozó férfiakul, bölcsekül, az emberi ész tolmácsaiul, saz ész szabad használatának védőiül tüntetjük fel.

Ha nem tekintettünk volna a fenn közbeszőtt és Guizot állását illető megjegyzésekre, nem egy könnyű volna eltalálni, hogy miért törekedett olyast újnak és rendkívülinek elétüntetni, a mi már régi és közönséges dolog volt ; miért állíthatta azt, hogy az egyház mivel Erigena, Roscelin és Abaelard ellen föllépett, a gondolat szabadsága ellen kezdett harcot ; miért tüntette ki e három irót annyira, mintha befolyásuk a legnagyobb horderejű lett volna,