Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Hetvenedik fejezet
371 dolat emelkedését gátolja, mivel e tekintetben a protestáns rendszer a katholicismussal szemben több előnyt nyújt. Ezen eszmének, melyet a tizenhatodik század vallási forradalma fölött irt értekezésében körülményesen szándékozott kifejteni, csirájában már előbbi értekezéseinek egyikében kellett felállítva lennie, mivel különben a jelenség elkülönítve lett volna eléállítva, s ez által sokat vesztene jelentőségéből. — E mellett a protestánsoknak a kath. egyház irányában tanúsított ellenszegülésének nem szabadna közönséges eseményül feltűnnie, hanem nagy és nemes eszme kifejezéséül, az emberi szellem szabadságának nyilvánulásaul kelle rajzoltatnia. E kettős cél elérésére, egyrészt az egyházat kellene akként feltüntetni, mintha a középkorban oly igényekkel lépett volna fel, melyeket elébb nem mutatott ; s másrészt bizonyos írókat, kik az ilyes igényeknek ellenszegültek, dicséretekkel kellene elhalmozni, és azon igények horderejére különös súlyt fektetni. Ez Guizot beszédében a veres fonál, s ebben rejlik az indok is : miért igyekszik annyira az idézett helyen nézeteit érvényre emelni. Ebben azonban oly szerencsétlenül járt el hogy úgy látszik, mintha az egyháztörténelem legszembeötlőbb tényei elkerülték volna figyelmét, s mintha azt sem tudta volna, mik voltak a három bajnok elvei, kiknek neveit oly megelégedéssel említi. Nehogy könnyelmű eljárásról vádoltassam, betűről betűre idézem szavait : „Az egyház a legmegnyugtatóbb látványt nyujtá, minden az egyház egységének javára látszott fordulni, midőn saját kebléből nehány vállalkozó férfi lépett elé, kik a nélkül, hogy a hitigazságokat és véleményeket legkevésbbé is megtámadták volna, fennen követelék a jogot, hogy a vallási ügyeket és a hit dolgait az ész vizsgálatának alávethessék. Erigena János, Roscelin, Abaelard, ezek valának a bölcsek, kik az emberi ész tolmácsaiul, saját szabad alkalmazásuk védőiül, a vallás dolgában illetékes bíróként nyilatkozó emberi tekintély kérlelhetlen elleneiül léptek föl ; ők azok, kik fáradozásaikat egy Hildebrand és szent Bernât reformatori törekvéseivel egyesiték. Ha e mozgalom lényegét és jellemét vizsgáljuk, mitsem látunk, mi a vélemények tökéletes megváltoztatására célzott volna, mi a hagyományos hitcikkelyek ellen lázadást készített volna elő ; mitsem mindezekből : csak szabadon gondolkodni, és a tekintélyek korlátáit a hit dolgaiban is széttörni kívánták.“ 24*
