Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Harminckilencedik fejezet
21 eltöltött hosszú élete, s hallatlan nélkülözések és sanyargatások között megösztilt hajfürtéi képezik, állandó hallgatásban élnek ; ajkaik csak imára nyílnak meg, hangjok csak akkor hallatszik, ha az Urnák dicséneket zengenek. Számukra megszűnt létezni a világ, a barátsági viszonyok, a családi és rokoni legédesebb kötelékek, mindezeket szétszakította a tökély utáni igyekvés, mely bennök minden földi indulatot fölülmúló magasságra emelkedett. Javaik miatti gond a magányban többé nem nyugtalanítja őket, azokat, mielőtt a vadonba vonultak volna, minden jogfentartás nélkül közvetlen utódukra hagyták, vagy eladták, s a jövedelmet a szegények között kiosztották. A szentirás lelkök tápláléka, mélyen vésik emléjökbe az isteni könyv szavait, s folytonosan elmélkednek rólok, alázatos könyörgések közt kérvén az Urat, nyújtaná számukra a valódi értelem kegyelmét. Zajtalan gyülekezeteikben csak egy tisztes remete szavát hallhatni, ki a szent könyv értelmét a legegyszerűbben s a mellett kenetteljesen fejtegeti előttök, de mindig oly modorban, hogy a hallgatók lelkök további tisztítására folyvást uj nyereséggel gyarapodnak. E remeték száma roppant nagy vala, hihetetlen, ha leghitelesebb szemtanuk nem állítanák. A mi pedig szent életöket, töredel- möket, életmódjok tökélyét illeti, miket épen most rajzoltunk, ezekre nézve Rutinus, Palladius, szent Jeromos, aranyszáju szent János, szent Ágoston, s az akkori legnevezetesebb férfiak valamennyien minden kétséget eloszlatnak. A tény szokatlan, rendkívüli, bámulandó, történeti igazságát mégis senki sem képes meg- dönteni; meggyőződött róla az egész világ, midőn minden felől a vadonba özönlött, hogy kételyeiben felvilágosítást, szükségeiben segélyt, vétkeiért bocsánatot keressen. Könnyű volna a mondottak megerősítésére ezer meg ezer tanúbizonyságot felhoznom, azonban csak egyre fogok szorítkozni mely valamennyi helyett álljon, t. i. szent Ágostonéra. Halljuk, miként irja le a szentatya e rendkívüli férfiak életmódját : „Ezen atyák, kik nemcsak szent életök, hanem az isteni tudományban szerzett ismereteik által is, és minden tekintetben kitűnnek, nem gyakorolnak dölyfös hatalmat azok felett, kiket joggal neveznek fiaiknak, akár a parancsolók magas tekintélyét vegyük szemügyre, akár az engedelmeskedők kész szófogadását. Este felé még egészen étlenül, lakásaikból mindnyájan összejönnek, hogy főnöküket hallgassák. Ezen atyák mindegyikének vezetése alatt legalább
