Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)

Harminckilencedik fejezet

22

háromezren vannak, mert gyakorta számuk még sokkal nagyobb. Bámulandó figyelemmel, legmélyebb csendben hallgatnak rá, s az érzelmeket, melyeket beszéde szíveikben kelt, sóhajok és panaszok, vagy mérsékelt és szerény öröm által nyilvánítják.“ (De moribus Ecclesiae, cap. 31.)

De használtak-e többet ezen emberek, fogják ellenvetni, mint hogy önmaguk szentekké váltak? Minő hasznot hajtának az emberiségnek, mily befolyást gyakoroltak az eszmékre, minő változást idéztek elé az erkölcsökben ? Ha szép volt is és illatos a növény, mit használ, ha gyümölcstelen maradt ?

Bizonyára nagy tévedés lenne, ha valaki azt akarná feltenni, hogy annyi ezer remete nem gyakorolt nagy befolyást. Először is, mi az eszméket illeti, meg kell gondolnunk, hogy a keleti zárdák a bölcsészeti iskolák szemeláttára emelkedtek ; Aegytus volt azon tartomány, hol a remeteélet legjobban virágzott, de ismerjük a magas hírnevet is, melyre az alexandriai iskolák kevéssel ez előtt szert tettek. A középtenger partvidékein, s mindazon tartományokban, melyek Lybiától a feketetengerig nyúltak, a kedélyeket azon időben rendkívüli mozgalom szállta meg. Kereszténység és zsidóság, kelet és nyugat tanai, minden halomra gyűlt itt össze és egymás fölé tornyosult ; itt voltak Görögország régi iskoláinak maradványai azon kincsek mellett, melyeket az idők folyama, s a föld leghíresebb népeinek e tartományokon történt átvonulásai összehalmoztak. Uj és nagyszerű események egész fényözönt árasztottak az eszmék mivoltára és becsére, a szellemeket oly rázkódtatás érte, mely nem engedé többé, hogy a régi mesterek tetszelgő párbeszédeivel megelégedjenek. A kereszténység első korának legkitűnőbb férfiai e tartományok szülöttei valának, és müveikben fölfedezhető azon teljesség és tökély, melyre az emberi szellem akkot riban jutott. És ily rendkívüli tünemény, mint a kérdésben levő, a barlangok és zárdák egész sora oly tartományokban, melyekben mindenféle bölcsészeti iskola follelhetö volt, ne gyakorolt volna a lelkekre hatalmas befolyást V A remeték eszmeszüleményei a vadonból csakhamar behatottak a városokba ; mert dacára minden gondosságnak, melylyel a világgal való közlekedést kerülni igyekeztek, a világ mégis eljött, hogy őket felkeresse, hozzájok közeledjék, s tanácsadásaikban folyvást részesüljön.

Ha látjuk, mint özönlenek a népek a remetékhez, kik szen- életök által leginkább kitűnnek, hogy tölök szükségökben segélyt;