Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvennyolcadik fejezet
266 kellő középutat tartott, a mennyiben a királyoknak úgy, mint a népeknek, az igazságot megmondta. Hadd keressen a pártszellem történelmi tényeket, melyekből bebizonyítsa, hogy a pápák a világi királyságot rombadönteni és magukhoz ragadni akarták, de ne feledjük a protestáns Müller nyilatkozatát, hogy a barbárság századaiban a pápa volt a védő, kit Isten az európai nemzeteknek ajándékozott, s ne csodálkozzunk a fölött, ha közte s védencei között egyenetlenségek merültek fel. Hogy a szándékot, mely a királyságra vonatkozólag a romai udvar ellen emelt vádaknak alapul szolgál, ismerjük, csak a következő kérdést szükség megfontolnunk. Hogy az európai népek között valamely erős központosító hatalom jöjjön létre, s ez egyszersmind kellőleg korlátoltassék, hogy hatalmával vissza ne élhessen, minden iró fölszámíthatlan jótéteménynek tekinti, és mindenkit, ki létrejöttét közvetve vagy közvetlenül elésegíti, az egekig magasztal, hogyan van tehát mégis, hogy a pápák viselelét a királyi tekintély mellett tanúsított segély miatt zsarnoksági hajlamnak nevezik, s türekvésöket a fejedelmek jogait bizonyos pontokban megállapítani, áskálódó tulhajtásnak bélyegzik ? A felelet nem nehéz. *) *) Hogy némi fogalmunk legyen arról, mint igyekeztek már akkor a fejedelmi hatalmat korlátozni, midőn a népségek között szintúgy, mint ezek és a nagyok között a papsággal szövetségek létesültek, azon szövetséglevelet akarom idemellékelni, mely által Leon és Galicia királyságok Castiliá- vat egyesültek, s mely „Bul larium ordinis Militiae Sancti Jacobi Gloriosissimi Hispániái-um patroni“ ciinet viselő gyűjtemény 223-ik lapján fóllelhető. Ebből láthatni, mily eleven volt a szabadság érzete már akkor is, ámbár az eszmék még sokkal alárendeltebb körre valának szorítva. „1. Isten és a bold. Szűz nevében. Amen. Tudtára adjuk mindazoknak, kik e levelet olvassák, hogy tekintve a sok igaztalanságot, nyomorga- tást, erőszakoskodást, kihallgatás nélkül történt kivégzéseket, bebörtönözé- seket s fenyítéseket, a sok gyalázást és más határt nem ismerő túlkapásokat Istennek és a jognak ellenére, minden országnak nagy kárára, minőket Don Alfonz király követett el, s meggondolva, hogy mi Leon és Galicia királyi hercegei, főpapjai, országnagyai, tanácsosai, rendei és lovagjai, mint fönebb kijelentetett, hogy jogainktól megfosztatunk, s erőszakkal illettetünk, úgy hogy már alig tűrhetjük : fejedelmi urunk, Don Sancho, jónak látta s elrendelte hogy mindnyájan egy szív és egy lélek legyünk, ő velünk s mi vele, s igy törvényeinket, jogainkat s szabadságunkat fen tartsuk ; szokásainkat s erkölcseinket, jogainkat s szabadalmainkat, melyeket ősapja, Alfonz
