Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvennyolcadik fejezet
263 Egyébiránt legyen bármikép, e szempontból tekintve a dolog igy állott ; s ba e tényt a szóbanforgó tárgyra vonatkozólag tekintjük, azt találjuk, hogy a királyságról táplált nézetek festményhez hasonlítónak, melyen Izrael népének királyai mellett a romai császárok tűntek fel, s melynek létrehozatalán a kereszténység töké- lyesítő keze nem volt félreismerhető. Más szavakkal, a monarchia alapelevei a szentirás és a romai törvénykönyvek mondatai szerént valának alkotva. Vizsgáljátok bárhol a császár, király vagy fejedelem eszméjét, mindenütt ugyanazt fogjátok találni, akár aztán a hatalom eredetét, akár hatáskörét, akár kiterjedését, akár célját veszitek szemügyre. Milyenek voltak a monarchiára vonatkozó nézetek ? Mi volt e szó jelentése? Tágabb értelemben, és eltekintve a különféle változatoktól, melyeket a körülmények különfélesége jelentésében előidézett , a legfőbb államhatalmat jelenté egy ember kezében, ki azonban kötelezve volt azt az ész és jogosság követelményei szerént kezelni. Ez vala az egyetlen alapfogalom, melynek határozott értelme volt ; ez vala a sarkpont, mely körül minden többi kérdés forgott. Volt-e a fejedelemnek joga magától törvényeket hoznia a nélkül, hogy a közönséges gyülekezeteket tanácskozásra hivná, melyek különféle nevezetek alatt a birodalom különféle rendéit képvisel ék ? E kérdés érintésével már uj térre léptünk, az elmélet köréből a gyakorlatba mentünk át, valósításának eszméjét közelebb hoztuk, ezen túl minden ingadozóvá válik, a szem előtt ezer összefüggéstelen, különös és ellentétes tény vonul át ; és a pergamenek, melyekre a nép jogai, szabadsága és törvényei jegyezvék, száz eltérő magyarázatot engednek meg, mi által a kétség csak nagyobbodik, a nehézségek még bonyolódottabbakká lesznek. Első pillanatra fölismerheti bárki, hogy az egyeduralkodó viszonya alattvalóihoz, vagyis inkább a mód, mely szerént a kormányhatalmat gyakorolnia kellett volna, nem volt pontosan meghatározva, a mely körülmény azon zavarnak, melyből a társadalom kiindult, és az idegen testek egyesítésénél, és ellentörekvésü, sőt tán ellenséges elemek összeolvasztásánál, elkerülhetlen szabálytalanságnak utóhatása ; azaz, látunk kezdetet, de lehetetlen benne szabályszerű és kifejlett alakokat fölismernünk. Rejlett-e a monarchia ez eszméjében csak valami is a zsarnokságból ? Oly valami, mi az embert, minden tekintet nélkül az
