Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvennyolcadik fejezet
264 ész és igazságosság örök törvényeire, egy ember puszta önkényének vetné alá ? Nem, innen kezdve ismét tisztult és derült a láthatár, hol a tárgyak világosan minden árnyéktól vagy homálytól menten tűnnek elé. Minden iró határozottan válaszol : „A hatalomnak az észszel és igazságossággal öszhangzónak kell lennie, ezen kivill minden zsarnokság.“ A Guizot által „Az újkor democratiájá- ról“ irt értekezése és „Az európai polgárisodás történelme“ cimii munkáiban felállított alaptétel, hogy a puszta akarat jogot nem alkot, s hogy a törvényeknek, ha csakugyan ilyenek akarnak lenni, az örök észnek, mint minden jogszerű hatalom forrásának törvényeivel összhangzaniok kell, nem alkalmaztatott, mint némelyek szeretnék hinni, először a társadalomra : oly régi az, mint a világ, melyet már az ókor bölcsei ismertek, a kereszténység kifejtett, érvényesített és alkalmazott, s mely a jog-és hittudósok minden iratában föllel hetö. De tudjuk egyszersmind, mily érvénye volt ez alapelvnek a régi monarchiában, és mily érvénye van ma is azon országokban, hol a kereszténység gyökeret nem vert. Mert ki inti ott a királyokat folytonosan kötelmökre, hogy igazságot gyakoroljanak ? Míg ellenben a keresztényeknél az alattvalók az „ész és igazságosság“ szavakat szakadatlanul nyelvükön hordozzák, mert tudják, hogy senkinek sincs joga velők más elv szerént bánni ; és tudják ezt, mert "a kereszténységgel saját méltóságuknak mély érzete öntetett beléjök ; mert a kereszténység által arra lönnek szoktatva, hogy az észt és igazságot, ne mint üres szavakat, hanem mint örök, Isten keze által az emberi szívbe vésett szavakat tekintsék, eltöröl hetlen emlékéül annak, hogy az ember, habár gyarló, hibáknak s tévedéseknek alávetett teremtmény, mégis az örök igazság és vál- tozhatlan igazságosság képét viseli. Ha valaki állításaimat kétségbe akarná vonni, hogy igazta- lanságáról meggyőződjék, csak azon hármas bizonyítékra utalom, melyeket a második kötetben felhoztam, s melyekben a legkitűnőbb katholikus irók a felsöbbségi hatalom eredetéről és jogairól nézeteiket nyilvánítják. Ennyit az eszmékről ; a mi a tényeket illeti, ezeket a kor és országok szerént a legkülönfélébbeknek találjuk. A népvándorlás és hübérrendszer alatt a monarchia sokkal alantabb áll azon eszménél, mely neki mintául szolgál ; de a tizenhatodik század folytán a dolgok más fordulatot vonnék. Német, Francia, Angol, Spanyol
