Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)

Ötvenhetedik fejezet

260

ä társadalom vezetése s kormányzása felett versenyezzenek. Ámbár sem erejökre, sem segélyforrásaikra, sem ezek alkalmazásának tapintatosságára nézve nem valának teljesen egyenlők, de mindhárom tiszteletre intett, mindhárom többé-kevésbbé határzó túlsúlyra tartott igényt, és egyiknél sem hiányzott a siker valószínűsége. Az igények ezen egyidejűsége, e három, eredetben, lényegben és célban egymástól annyira elütő hatalom versengése képezi azon idő egyik legsajátságosabb jelenségét, s egyszersmind ez a kulcs a legnagyobbszerü események részletes magyarázatához, és nem tekintve a különféle viszonyokat, melyekben jelentkezik, áta lános tényül tüntethetjük fel, mely Europa minden, a polgárisodás terén haladásnak indult népénél lábra kapott.

Mielőtt még e tárgy mélyebb vizsgálatába bocsátkoznánk, egy ily ténynek csupán fölemlítése is azon észrevételre ösztönöz bennünket, hogy a vád, mintha a katholicismus a valódi szabadsággal ellenkező nézeteket táplálna, teljesen hamis, minthogy az európai polgárisodás, mely pedig annyi századon át e vallás befolyása és védelme alatt állott, egyetlen kormányzási elvet sem mutat föl, mely kiválólag túlsúlyra vergődött volna.

Merre csak az ember egész Európában tekinthet, egyetlen ország sem létezik, hol e tény be nem bizonyulna. Spanyol, Francia, Angol, Németországban, amott Cortes, itt országrendek, vagy parlament, vagy országgyűlés nevezet alatt, mindenütt ugyanaz, azon eltérések kivételével, melyeket minden tartomány viszonyainak szükségkép létrehozuiok kelle. A legcsodálatosabb ebben az, hogy ha valahol kivétel van, ez a szabadság javára történik, és csodálatos módon épen Olaszországban látjuk ezt, hol a pápai befolyás a legközelebbről volt érezhető.

Bizonyára mindenki előtt ismeretesek Genua, Pisa, Siena, Florenc és Velence, e független államok nevei ; mindenki tudja, hogy Olaszország volt azon ország, hol a nemzeti kormány formák, melyek e félszigeten érvényre jutottak, legtöbb támpontra látszot tak találni, mig máshol már bukásuk felé siettek. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy az olaszországi szabadállamok azon példánykép voltak, melyet Europa többi népeinek utánozniok kellett volna, s nem tagadom, hogy azon kormányformák a legnyomasztóbb körülményeket vonták maguk után ; de miután annyiszor hivatkoznak szellemre és törekvésekre, miután annyira fáradoznak, hogy a katholicismusnak rokonszenvet vessenek sze-