Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)

Ötvenhatodik fejezet

245

tatná vissza), hogy ily szerződésszegés szabaddá teszi, mire azonban a tartomány nem is gondol, sőt inkább kéri az Istent, hogy ezt megakadályozni kegyeskedjék. És miután a fejedelemség tapasztalásból tudja, hogy a katonák mitsem becsülnek és tisztelnek, sem az asszonyokat vagy szüzeket, sem a templomokat , sőt magát az Istent sem, sem a szentek képeit, sem az egyházak szentelt edényeit, sem a legszentebb Oltáriszentséget, melyet ez évben kétszer láttunk a katonák által szított lángok martalékául esni, általánosan fegyvert fogott, hogy (ily végső, sürgős és reménytelen esetben) javait, életét, becsületét, szabadságát, hazáját, törvényeit és mindenek előtt szent templomait, megszentelt képeit, és a legszentebb Oltáriszentséget, mely örökké legyen áldva, megvédje; midőn ily esetben a legjámborabb hittudósok nemcsak a védelmet, hanem atámadástismegengedettnek tartják, hogy a bajt megelőzni lehessen; midőn továbbá a papoknak ép úgy, mint a világiaknak, meg van engedve fegyvert ragadni, és a papi s világi javak feláldozhatók, sőt kell is, hogyfel- áldoztassannak, ez ügy pedig közös ügy: az elnyomottak egyesülhetnek, szövetkezhetnek és oly eszközökhöz nyúlhatnak, melyek ily méltatlanságoknak okosan elejét veendik.“ (36. §.)

így szóltak a fejedelemhez oly korban, midőn minden a vallást uralta, és nem tudjuk, hogy a tanácsnokok ez elvei, kik koruk irmodora nyomán szorgosan kijelölik a forrásokat, melyekből merítettek , mint eretnekek lettek volna kárhoztatva. A legnagyobb álnokság volna azokat sok uj protestáns és forradalmár elveivel összezavarni ; csak egy szempillantást vessünk az iratokra, és azonnal felismerjük a nézetek és szándékok különbségét.

Azok, kik semmi, még legvégsőbb esetben, midőn a legdrágább és legszentebbről van szó, sem tartják megengedettnek a világi hatóságnak ellenállni, azt hiszik, hogy evvel a királyok trónját szilárdítják s úgyszólván mindig erről beszélnek ; meggondolhatnák azonban, hogy tanuk minden fensőbb hatalomra és kormányformára is kiterjed. Mert a szentirás azon helyei, melyek engedelmességet követelnek az elüljáróságok iránt, nemcsak a királyokról, hanem minden kivétel és megkülönböztetés nélkül általán a felsőbb ha-