Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenhatodik fejezet
244 resztényibb fölségliez, nagy Fülöphöz, Spanyol- ország királya s mindkét India urához, 1640-ben tehát azon igen vallásos időben intéztek, midőn a tanácsnokok a kataloniak katholikus hitbuzgalmát s ugyanezek tiszteletét szűz anyánk és áj tatosságát a legszentebb oltári szentség irányában magas és érdemteljes tökélyül tüntették fel, azon időben, melynek a hiúság és tudatlanság fanatismust és szolgai megalázódást hány szemére, igy szólának tanácsnokaink a fejedelemhez : „Polgári kötelező ere- jökön kivül (a kataloniai szokásokról, alkotmányról és az udvari reudeletekröl van szó) lelkiismeretileg is kötelezők és megsértésük halálos bttn volna, miután a fejedelemnek nem szabad a szerződés ellen cselekednie, melyet szabad akarattal köt ugyan, de vétket követ el, ha megszegi ; ha soha sem lett volna is alávetve a polgári törvényeknek, az ész törvényének mindig alá van vetve. Habár a törvényen felül áll is, nem áll ama szerződések fölött, melyeket alattvalóival köt, mert e cselekménynél ő is magán személy és az alattvaló ugyanazon jogot nyeri, miután a szerződés csak egyenlők között létesülhet. S a mint az alattvaló jogosan nem tagadhatja meg urától a hűséget, ép oly kevéssé szegheti meg ez is azt, a mit ünnepélyes szerződésben fogadott, minthogy a szerződés megszegése legkevésbbé várható a fejedelem részéről. Ha a királyi szónak törvény ereje van, annál szilárdabbnak kell lennie annak, mely az üneepélyes szerződés alkalmával hangzik ajkairól.“ (Katholikus szózat. 27. §.) Az udvaroncok a királynak azt tanácsolták : használna a kataloniak rendreutasítására erőhatalmi eszközöket. Castiliában a csapatok készen álltak, hogy a fejedelemségbe nyomuljanak ; és ezen elhatározó pillanatban, miután a rábeszélés és kérelem minden békés eszköze eredménytelen maradt, a tanácsnokok ekként nyilatkozának : „A kataloniak engesztel- hetlen elleinek folytonos sugdosásaikkal sikerült végre a béke és csend tervezett eszközeit illetőleg, melyeket pedig már csak kisér- letképen is életbe kellett volna léptetni, Fölséged igazságosságát és méltányosságát tévútra vezetni, hanem hogy álnokságuk tetőpontját érje, Fölséged előtt mint valami szigorú kötelmet szorgalmazzák, hogy a fejedelmség elnyomására induljon, hogy azt csapataival elárasztva a katonák rablás- és zsákmányszomjának engedje át úgy annyira, hogy mondhatná, (hacsak ama szeretet, melyet Fölséged irányában mindig táplált és fog is táplálni nem tartóz-