Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenhatodik fejezet
243 túl szolgált Roma ellen intézett lármájok és kifakadásaikban. Mindennek dacára ez mégis oly történelmi tény és társadalmi jelenség marad, mely az újabb kor legjelesebb embereit, köztök néhány protestánst is, bámulással tölt el. A szentirás a rabszolgákat kötelezi, bogy uraiknak engedelmeskedjenek még akkor is, ha ezek a kellő mértéket túllépnék, de ha e szavakat a polgári térre viszszük át, nem következtethetünk belőlök egyebet, mint hogy a fejedelem kihágásai miatt nem vesztheti el hatalmát alattvalói felett és evvel már eleve is meg van cáfolva azok tévelye, kik a parancsolás jogát a vele felruházott személy szentségétől akarnák függővé tenni. Ez elv kedvez a fejetlenségnek, és semminemű társadalmi testület fennállásával sem egyeztethető össze ; mert ha egyszer érvényre emelkedik, akkor a fel- sőbbségi hatalom bizonytalanná és ingadozóvá válik, a nyugalom ellensége pedig alkalmat nyer, hogy a kit bűnösnek akar feltüntetni, hatalom vesz tettnek nyilvánítsa. De az előttünk fekvő kérdés lényegesen más, és az elébb említett hittudósok véleménye ily tévelylyel semmiben sem egyezik meg. Ok is azt mondják, hogy a fejedelemnek, habár kihágásokat követne is el, engedelmeskednünk kell ; ők is kárhoztatják azon fölkelést, melynek nincs egyéb ürügye, mint a legnagyobb hatalommal félruházott személyek vétkei ; ők is tagadják, mintha a hatalommal való bármi visszaélés elegendő lenne az ellenállás igazolására ; de azt hiszik, hogy nem mondanak ellen a szentirásnak, ha a legvégsőbb esetben megengedettnek tartják, a zsarnok kicsapongásainak gátot vetni. ,,De ha az uralkodók kihágásaik miatt nem vesztik el hatalmukat, miként lehetne megengedhető, hogy nekik ellenszegüljünk ? Bizonyára nem engedhető meg, ha jogaik körében parancsolnak ; de ha korlátáikat átlépik, akkor parancsaik, miként szent Tamás mondja,[nem annyira törvények, mint inkább erőszakoskodások. „A legfőbb hatalom felett senki sem Ítélhet ez igaz, azonban az ész, erkölcsiség, igazságosság és vallás elveinek ö is alá van rendelve ; noha ő a legfőbb hatalom, mindazonáltal köteles ígéretét beváltani, és a mire megesküdött, azt megtartani. A társadalmak nem alakulnak Rousseau álmodott szerződése szerént, némely esetben valóságos egyezkedések történnek a fejedelmek és népek között, melyektől sem ezek, sem azok nem térhetnek el. Azon hires katholikus szózatban, mely et Barcelona városának tanácsnokai és százas tanácsa a legke1G*
