Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenhatodik fejezet
242 „Látjátok, mily jogtalanul kárhoztattok berniünket, látjátok mily tudatlanok vagytok ; a mit mi állítunk, századok előtt a legjelesebb és legtekintélyesebb egyháztanitók állították.“ Lamennais Abbé valószínűleg sokat számíthatott olvasói könnyenhivőségére, midőn el akará velők hitetni, hogy Romában nem találkozott ember, ki a pápát arra figyelmeztette volna, misze- rént a forradalom apostolának tanait nem vetheti el a nélkül, hogy vele együtt az iskolák angyalát és egyéb kitűnő hittudósokat is ne kárhoztasson. Természetes, hogy Lamennais ur csak sietve és darabonként olvasta azokat ; míg Romában igen sokan vannak, kik tanulmányozásukra egy hosszú életet szenteltek. Ismeretesek azon viharos beszédek, melyekkel Luther, Zvingli, Kuox, Jurieu és a Protestantismus egyéb fejei a népeket fejedelmeik ellen fellázítani igyekeztek, nemkülönben a goromba és durva gyalázó beszédek, melyekkel a sokaság felizgatására élni nem irtóztak ; ez oly tévely, melyre a katholikusok undorral tekintenek. Ép oly rémülettel olvassák Rousseau tanát a fejetlenségről, melyben azt állítja, „hogy a társadalmi szerződés föltételei a cselek- vény természete által annyira meghatározvák, hogy alegcseké- 1 yebb változás semmisekké és hatástalanokká tenné, és minden egyes embernek visszaadná eredeti jogait és t e r m é- s z e í i szabadságát.“ (Társadalmi szerződés, I. 6.) Az elébb említett egyháztudósok véleményeiben nem találjuk fel a zendülések és rémidők ily csiráját ; de félénkeknek és csüggetegeknek sem mutatkoznak, ha a legvégsőbbre kerül a dolog. Engedelmességre, türelemre és kitartásra intenek ; de van egy pont, melynél azt kiáltják, hogy ne tovább; nem tanácsolják a lázadást, de nem is vetik el ; hasztalan szólítanék fel őket, hogy ily legvégsőbb esetekben az ellenállástól való tartózkodás kötelmét dogmatikai igazságnak hirdessék. Mit hitigazságul el nem ismernek, azt, mint olyant, a népnek nem hirdethetik. Nem az ö hibájok, ha kitör a vész, ha felzudulnak a hullámok, melyeket más nem csillapíthat le, csak az Ur keze, ki a szeleket megfékezi és a förgeteget leesöndesíti. Europa sok századon át oly tant ismert el és alkalmazott, melyet azok, kik fel nem foghatták, keményen megtámadtak. A népek és fejedelmek közötti viszályokban a pápai hatalom közbe szólása mi egyéb volna, ha nem az égnek, mint Ítélő bírónak közbelépése, hogy a civódásoknak a fölvön véget vessen ? A pápák világi hatalma az egyház elleneinek kitűnő támpou
