Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)

Ötvenötödik fejezet

233

van különbség, az kétségkívül abban rejlik, hogy a gonosztett annál nagyobb, minél súlyosabb bajokat okozott, melyek tágabb körre is kihatnak, és nyilvános botrányra adnak alkalmat. Ezek az igazi erkölcsnek, egyesek úgy mint a társadalom és az összes emberi nem erkölcseinek, a változatlan és örök morálnak alapelvei.

Lássuk most a közjót. Vannak esetek, midőn valami bevég- zett tény minden jogtalansága, erkölcstelensége és gyalázatossága mellett is oly hatalomra jut, hogy el nem ismerése s megsemmisítését célzó törekvéseink által a rázkódtatások és felforgatások egész sorát idézzük elé, s talán minden haszon nélkül, Minden kormánynak kötelessége az igazságot tiszteletben tartani, és az alattvalókat is annak becsülésére sürgetni ; azonban nem akarhat parancsolni ott, hol nem engedelmeskednének neki, ha nincsenek eszközei akarata foganatosítására. Ha ily esetekben elmulasztja a jogtalan érdekeket megtámadni és a megrablottak kártalanítását szorgalmazni, nem követ el igazságtalanságot ; mert ez esetben hasonló ahhoz, ki a tolvajokat tetten kapja a nélkül, hogy módja volna őket a lopott jószág visszaadására kényszeríteni. Ily lehetetlenség esetében nincs értelme annak, ha azt mondják, hogy a kormány nem pusztán magányzó, hanem született védője minden jogos érdeknek, mert lehetetlenre senki sincs kötelezve.

Megjegyzendő még az is, hogy ily esetben nem szükséges épen a lehetetlenségnek anyaginak lennie ; erkölcsi is lehet. Ily erkölcsi lehetetlenség volna az is, ha a kormány a visszatérítés eszközlésére elegendő anyagi eszközzel rendelkezhetnék ugyan, de előrelátható lenne, hogy azok alkalmazása az állam nagy kárára lenne, a nyilvános csendet veszélyeztetné, vagy jövendő rázkódta- tásokra adna alkalmat ; mert a rend és a nyilvános érdekek oly tárgyak, melyeket az első hely illet meg, miután minden kormány főfeladatai közé tartoznak, s igy mindaz, mi megcsorbításuk nélkül nem történhetik, lehetetlennek tekintendő. Ez elvek alkalmazása mindig az eszélyesség kérdése marad, melyről általában semmi bizonyosat sem állíthatni ; mert ezer körülménytől függvén, nem elvont szabályok, hanem politikai tapintattal méltatott és megfontolt körülmények útmutatása szerént kell életbe léptetni. Abban áll a bevégzett tények elismerése, hogy miközben tör- vénytelenségöket beismerjük, nem szabad hatalmukat is semmibe vennünk ; őket meg nem támadni, nem annyit tesz, miut jóvá-