Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenötödik fejezet
230 tak egykor és melyek azon felül, hogy nemzeti szellem, azaz oly gondolat hijával voltak, mely őket felszabadításuk munkájában segíthette volna, még a szükséges eszközöktől is meg valának fosztva, hogy uraik hatalmas erejének ellenállhassanak? Valljuk be őszintén, mi céljok lehetett volna ily körülmények között a fennálló hatalom elleni támadásoknak? Mit tehetett, mit kell vala ott a kereszténynek tennie, a hol a légiók határoztak a világ sorsa felett, midőn uraikat majd a trónra emelték, majd meg orgyilkossággal tették el láb alól ? Mint a béke és szeretet Istenének tanítványa az erőszakos és véres gonosztettekben részt nem vehetett ; miután az államhatalom oly bizonytalan létü s annyi változásnak volt kitéve, nem bocsátkozhatott annak eldöntésébe, vájjon jogos vagy jogtalan e ; mit tehetett mást, mint hogy alávesse magát az általán elismert hatalomnak, és az akkor oly gyakori kormányváltozás bekövetkeztével az újonnan megválasztott fejedelmeknek készséggel engedelmeskedjék. Ha a keresztények a politikai zavarokba elegyedtek volna, csak is az isteni vallást, melyet vallottak, hozták volna rósz liirbe ; a bálványok papjainak pedig és az álbölcsészeknek alkalmat adtak volna, hogy aljas rágalmaik számát szaporítsák, melyekkel azt megutáltatni igyekeztek ; ürügyet szolgáltattak volna arra, hogy ama vélemény, mintha a kereszténység az állam biztosságát veszélyeztetné, tágabb kört és elfogadtatást nyerjen, s igy felizgatták volna maguk ellen a hatalmasok gyűlöletét, megszaporitották volna az üldözések rémségeit, melyek annyira szorongatták a Megfeszítettnek minden tanítványát. Megegyezik-e e helyzet bármelyikkel is a sok közöl, melyekre a régi és újabb időkben akadtunk ? Szolgálhatott-e, mint sokan állították, az első keresztények e magukviselete a spanyol népnek példányképül, midőn Napoleon erőszakoskodásait kellett visszautasítania ? Szolgálhat-e példányképül bármely hasonló körülmények közé jutott népnek ? Szolgálhat-e bizonyítékul, hogy minden trónrablót hatalmában megerősítsen ? Nem ! az ember avval, hogy keresztény, nem szűnik meg polgár, és ember lenni, nem szűnik meg jogaival élni és jogosan cselekedni, midőn az ész és igazságosság korlátain belül rettenthetlen bátorsággal kel védelmökre. A nemes Don Amat Bódog palmyrai érsek „a küzdő egyház ismertetése“ cimü hátrahagyott munkájában e nevezetes szavakat mondja : „Valamely kormány puszta fennállása már ö n- magába n elegendő arra, hogy az alattvalók engedelmességi
