Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenharmadik fejezet
212 lyeik szerént rendelkezhetnek. De ez elveket sem a katholika egyháznak, sem kitűnő hittudósainak felróni nem lehet. A genfi bölcsész élénken felindul Hobbes és Grotius ellen, mivel e tant védték ; s habár a katholikusok a nevezett írókkal semmi elvrokonságban nincsenek, mindazáltal megjegyezhetjük, hogy igazságtalan lenne az utóbbit az elébbivel egy és ugyanazon sorba helyezni. Grotius ugyan megérdemel némi szemrehányást azon állításáért, hogy az államhatalom bizonyos esetekben nem az alattvalók hanem a felsőbbség javára van. „Sic imperia quaedam esse possunt comparata ad regum utilitatem.“ (De jure belli et pacis. I. 3.) Azonban, noha ily elv vészes iránya félreismerhetleu, mindamellett meg kell engednünk, hogy a hollandi észlelő tanai egészben véve nem vezetnek az erkölcsiség végromlására, miként Hobbeséi. Mintán Grotiust részeltettük volna az öt megillető védelemben, mivel meg nem engedhetjük, hogy a tévelyt, még ha elleneinknél találjuk is azt, bárki is túlozza, mint katholikusok bizonyára örvendhetünk azon ténynek, hogy ily elvek az igaz vallás követői közt soha sem jutottak érvényre, s hogy e szerencsétlen tanok, melyek az emberiség elnyomására vezetnek, épen azok közt keletkeztek, kik a romai szék tanaitól elpártoltak. Nem, a katholikusok sohasem vitatták azt, hogy a királyoknak oly korlátlan hatalmuk van alattvalóik élete s tulajdona felett^ hogy bármennyire terjedjen is önkényök és kényuralmuk, a legnagyobb igazságtalanságot is elkövethetik felettök. Midőn a hízelgés fölemelé szavát, hogy a királyok teljhatalmát túlságosan magasztalja, a józan elvek védőinek egyhangú tiltakozása azt azonnal elveié ; s az ünnepélyes visszavételnek van egy sajátságos példája, melyre az inquisitio törvényszéke kényszerített bizonyos hitszónokot, ki e tekintetben kelleténél tovább ment. Másképen volt ez Angliában, a katholicismus elleni neheztelés eme classikus honában ; míg nálunk ily lealacsonyító elvek terjesztése szigorúan tiltva volt, az alatt ott a kérdést egész komolysággal taglalhatták, mi közben az írók a legellentétesb véleményekre oszlottak. A részrehajlatlan olvasó tiszta fogalmat szerezhetett magának az isteni jog s a katholikus tannak a kényurasághoz és rabszolgasághoz való állítólagos rokonsága ellen intézett gya- lázó beszédek jelentőségéről. Az előre bocsátott fejtegetés valóban nem alapszik logikai következtetéseken, melyek inkább csak homályba burkolják a kérdést, miután a főnehézséget nem érintik.
