Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenharmadik fejezet
213 Az volt a kérdés, miben állanak azon tanok, s én kétségbevonhat- lanul bebizonyítám, hogy gyalázójok nem érti azokat, és sokakról fel lehet tennünk, hogy még azok megvizsgálására sem vettek maguknak fáradságot, miután roppant könnyelműen és tudatlanul Ítélnek felettök. Az idézeteket és bizonyítékokat talán a tulságig halmoztam össze ; meg kell azonban jegyezni, hogy én nem akartam tanrendszert felállítani, hanem azt történelmi szempontból megvizsgálni ; a történelem nem követel magyarázatokat, hanem tényeket és a vélemények terén a tények nem egyebek azon nézeteknél, melyekből egyes irók kiindultak. A jó elvek felé irányuló ezen üdvös fordulatnál óvakodnunk kell, nehogy az igazságot csak félig-meddig derítsük fel ; a katho- lika vallás ügyére nézve nagy jelentőségű az, hogy védői távolról sem gyanusíthatók szineskedésröl, avagy álnokságról. Azért leg- kevésbbé sem haboztam, hogy a katholikus irók elveit úgy, a mint azokat müveikben találtam, kifejtsem. A protestánsoknak és hitetleneknek sikerült homály és érthetlenség által csalniok, én pedig reméllem, hogy sikerülend határozottság és világosság által álarcukat lerántanom. A mü további részében szándékozom még más hason kérdéseket is megvizsgálni, melyek ha nem is fontosabbak, de bizonyára nehezebbek. Ez oknál fogva az utat először egyengetnem kellett, hogy aztán akadály s ellentállás nélkül haladhassak tovább. Gondom volt rá, hogy a vallás önmagát védelmezze, a nélkül, hogy segélyt keresne, melyre úgy sincs szüksége. A mint eddig tettem, úgy teszek ezután is; mert azon mély meggyőződésben élek, hogy a katholicismusnak hátrányára van, ha védelmezésekor politikai érdekekkel összeolvasztani s szűk térre szoritani törekszünk, mely mérhetlen teljét be nem fogadhatja. A kormányok elmúlnak s eltűnnek, de Jézus Krisztus szentegyháza fenn fog álla- ni az idők végéig ; a vélemények váltakoznak és változnak, vallásunk fenséges tanai változatlanok maradnak ; trónok emelkednek s ismét összeomlanak, de a szikla melyre Jézus Krisztus egyházát építette, túléli az évszázadok folyamát, a nélkül, hogy a pokol kapui erőt vehetnének rajta. Ha védelmére kelünk, feladatunk nagyságának tudatától legyünk áthatva ; ne túlozzunk, ne hízelegjünk, mondjuk ki a tiszta igazságot mérsékelt, de komoly s határozott hangon. Akár a néphez, akár a királyhoz beszélünk, soha
