Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenharmadik fejezet
211 keresendő tehát a bölcseség s a józan ész ? Midőn az európai népek a törvényt sz. Tamás s egyéb lcath. hittudósok nyomán értelmezték, Európából a zsarnokság száműzetett, az ázsiai kényuralom pedig lehetlenné lön, s igy alakult az európai királyság bámulatos intézménye ; midőn Rousseau magyarázatát fogadták el, akkor vérpadjaival s rémeivel a convent alakult. Az általános akarat elméletét csaknem minden iró elvetette, és maguk a népfelség védői is akként magyarázzák annak gyakorlatát, hogy a törvényt nem ismerik el a polgárok akaratának kifolyásául. A törvény, mondják, nem az általános akarat, hanem az általános ész kifejezése ; annyira, hogy miként a genfi bölcsész szerént szükséges minden egyes akaratot megkérdezni, hogy ezek összeállításából az általános akaratot megismerhessük : épen úgy a most érintett irók is szükségesnek tartják azt, hogy a kormányzandó nemzetből a lehető legtöbb ész gyüjtes- sék össze'a végből, hogy a kormányzás körébe emelve, ennek zsinórmértékül és szabályul szolgáljanak, miután a kormányzók szeréu- tök csak eszközök, melyek az észt érvényesítik. Azt mondják, nem az emberek parancsolnak, hanem a törvény ; a törvény pedig nem egyéb, mint az ész s az igazságosság. Ezen elmélet, tekintve a benne foglalt igazságot, s eltekintve az általa elkövetett balfogásoktól, nem a mai tudomány találmánya ; hagyományos elv ez Európában, melynek közreműködésével képződtek államaink, s a világi felsőbbség akkép alakult, hogy épen nincs rokonságban sem a régi, sem az uj, polgárisodásunktól elmaradt népek államhatalmával. Közelebbről vizsgálván a dolgot, úgy találjuk, hogy ezen elv azt a sajátságos tüneményt hozta létre, hogy a legkorlátlanabb európai egyeduralmak is egészen különböztek az ázsiaiaktól ; s noha a társadalomnak a királyok hatalma ellenében]| törvényszabta biztosítékai hiányoztak, mégis szilárd erkölcsi biztosítékai valának. Ennélfogva az újabb tudomány a kormányzatban nem fedezett föl uj alapot, öntudatlanul is a régit találta fel, s elvetvén Rousseau tanát, nem haladt előre, mint hiszi, egy lépéssel sem ; mert nem mindig hiba visszamenni, miután nem hiba, nem is lehet az, a mélység szélét kerülni, hogy az igaz utat keressük. Rousseau igen jogosan panaszkodik némely irók ellen, kik a felsöbbségi hatalom előjogait annyira túlozták, hogy az embereket nyájhoz hasonlították, melylvel a kormányzók kedvök és szeszé14*
