Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Harmincnyolcadik fejezet
7 alakját viseli, megvetéssel szemlélnek. Bárhonnan űzték is őket el, e sors épen úgy érte azokat, kik fogadalmakat tettek, mint azokat, kik nem tettek ; — azért is, hol védelmökről van szó , mindkettőt egyaránt kell tárgyalnunk. Egyébiránt el nem mulasztom a fogadalmat magában is szemügyre venni s az érveket kijelölni, melyek azt maga előtt a bölcsészet birói széke előtt is igazolják. Hogy az ily egyletek célja, t. i. az evangéliumi tanácsok gyakorlata, az evangélium szellemének tökéletesen megfelel, ezt úgy hiszem nem kell soká vitatnom. E mellett azonban figyelembe kell vennünk, hogy a szerzetesrendek hivatása — bármily név alatt és alakban jöjjenek is elé — többet jelent, mint rendszabályok puszta megtartását ; mindig magába zárja az a tökély eszméjét; kiván- tassék az aztán akár ténykedő, akár szemlélő életmodor alakjában. A szent parancsok megtartása minden keresztényre nézve mulhat- lanul szükséges, ki be akar menni az örök életbe ; ellenben a szerzetesrendek nehezebb utón : a tökély utján haladnak. — Hozzájok menekülnek azon emberek, kik miután az isteni Mester ajkairól hallották volna : „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el mindened, a mid van, és add a szegényeknek“, nem távoztak el szomorúan, mint az evangéliumi ifjú, hanem bátran hozzá fogtak a munkához : mindent elhagyni és Jézus Krisztust követni. Most azt kell kimutatnunk, hogy a közös élet legalkalmasabb eszköz ily szent cél elérésére. Hogy ezt kimutassam, csak néhány helyet kellene idéznem a szentirásból, melyek e pontot illetőleg a keresztény vallás igaz szellemét és az isteni Mester kifejezett akaratát elénk tárják ; azonban korunk Ízlése s a tárgy sajátossága arra intenek, hogy mindazt, mi hittani fejtegetéshez hasonlítana, a mennyire lehet elkerüljem, miért is a kérdést e térről elvonom, s arra szorítkozom, hogy azt tisztán történeti és bölcsészeti szempontból vizsgáljam. Evvel azt akarom mondani, hogy idézetek és szentirási helyek összehalmozása nélkül kimutatom, miszerént a szerzetesrendek a keresztény vallás szellemének tökéletesen megfelelnek, s hogy e szerént a protestánsok ez utóbbit sajnosán félreismerték, midőn az elébbieket elveték és letilták. Ezen kívül azt is kimutatom, hogy a kér. vallás igazságát tagadó, de hasznos voltát és szépségét mégis beismerő bölcsészek oly társulatokat nem kárhoztathatnak, melyek épen a vallásból, annak szükséges gyümölcseiül fejlődtek ki. A kereszténység bölcsedében, midőn a szivek az étteremben
