Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenharmadik fejezet
194 ben, mi a zsarnokságnak kedvezne,, ezen leigázásnak, melynek részeséül őt is oly méltatlanul akarták feltüntetni. Felhívjuk elleé s fentartásáról közösen gondoskodnak, nehogy a közjó és az egész kormányzása ügyeinek mellőztével, más ügyekkel foglalkozzék. E célra választatának a királyok, s ez vala keletkezésűk módja, s ennek kell lenni ügy jó király feladatának, t. i. hogy inkább a közjóról, mint a magáéról gondoskodjék. A király minden fönségét a test és lélek számtalan gondja, aggodalma s nyugtalansága árán nyeri ; értök munkálkodik, hogy t. i. nekik nyugalmat, biztosságot és védelmet szerezzen ; hasonló a kedves virágokhoz és gyümölcsökhez, melyek a fát ugyan ékesítik, mindazáltal nem a fáért s annak díszítésére, hanem mások végett vannak. Senki se gondolja, mintha minden jó azon szépségben és fényben volna, melylyel a virágok, a világ ez ékességei tündökölnek ; a hatalmas királyok és fejedelmek is virágok, oly virágok, melyek az életet emésztik és sok gondot okoznak, míg a gyümölcsöt nem ők, hanem mások élvezik. Mert — úgymond Philo — a király országának az, a mi a tudós a tudatlannak, a pásztor a nyájnak, az anya gyermekeinek, a világosság a sötétségnek, s a mi Isten itt a földön minden teremtményének ; mert e cimet adá Isten Mózesnek, midőn öt népe királyává és vezérévé választá ; s ezáltal kijelentette, hogy ö valamint Isten, mindnyájának közös atyja legyen, miután a király tiszte és méltósága minderre kötelez. Omnium domos illius vigilia defendit, omnium otium illius industria, omnium vacationem illius occupatio. (Seneo. Lib. de consol.) Ezért mondá Samuel látnok Saul királynak, midőn neki megválasztatása után tiszte kötelmeit eléterjeszté : Gondold meg, Saul! hogy Isten téged királynak kent fel ez egész ország felett, melyet tehát most kormányoznod kell ; királyukká választottak, nem azért, hogy csak saját nyugalmadat és dicsőségedet tartsd szemeid előtt és királyi hatalmadban fényeskedjél, hanem hogy őket békében és igazságban kormányozd és fentartsd, ellenségeik ellenében őrizd és védd. Rex eligitur, non ut sui ipsius curam habeat (mondja Socrates) et sese molliter curet, sed ut per ipsum ii, qui elegerunt, bene beateque vivant. Nem saját kéjök és kényelmükért lönnek a trónra helyezve, s hogy minden jó falat az ő tányérukra jusson (mert akkor senki sem vetné magát nekik örömest alá), hanem minden alattvalójok közös hasznára s javára, t. i. hogy őket igazgassa, őrizze, segítse, védje s hogy nekik szolgáljon, igen, hogy nekik szolgáljon, mert noha jogar és korona uralmat, uralkodást látszanak is jelr képezni, a hivatal tulajdonképen mégis szolgálat, servus communis, sive servus honoratus igy nevezte'k némelyek a királyt. Quia a tota republica stipendia accipit, ut serviat omnibus. E címmel él a pápa is : S e r v u s servorum Dei. E név „s e r v u s“ az ókorban ugyan szégyenítő vala , de mióta Krisztus szolgai alakot vön fel, tiszteletre emelkedett, és minthogy az Isten fia lé-
