Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenkettedik fejezet
191 akarnak szerezni, s következéskép az eredetit is örömest olvassák. csak a királyi nevet viselte'k, mi közben mindent csak a tábornokok vezettek, s ők oktalan állatokként csak hasuknak s a kéjelgésnek éltek : s hogy létezésöknek jelét adják (miután palotájokat soha sem hagyták el) s úgyszintén alattvalóik hódolatát fogadják, évenként egyszer, május elsején Páris főterén királyi trónon láttatták magukat ; s ekkor éljenzésekkel fogadták őket, s lábaikhoz ajándékokat raktak, s ők némely kegyekben részesítének olyanokat, kik tetszésöket megnyerték. S hogy az ember fölismerje a szánandó állapotot, melybe sülyedtek — úgymond Eynardus, Nagy Károly életirásának bevezetésében — s egész gyalázatosságukat lássa, sem nagytetteket nem vittek véghez, csak az üres királyi nevet viselvén, mert valósággal királyok nem voltak, sem a kormányzásban, vagy az ország javainak kezelésében nem vettek részt; minden a palotafőnökök kezében volt, kiket királyi udvarmestereknek neveztek. Ezek mindent hatalmokba kerítettek, s a nyomorult királynak címén kivül semmit sem hagytak ; álhajával s hosszú szakállával ott ült alakja a trónon, hogy a minden oldalról jövő követeket kihallgassa, s nekik távozásukkor feleletet adjon, tényleg azonban csak azt felelte, mire betanították, vagy mit Írásban nyújtottak vala neki, s ő azt úgy adta elé, mintha saját fejéből került volna ki. Ekként a királyi hatalomból a hasznavehetlen király névnél egyéb misem maradt meg, trón és fólség le valának alacsonyítva, úgy hogy az igazi királyok és urak azon kedvenceik valának, kik őket hatalmukkal függésben tartották. Samaria egyik királyának azt mondá Isten, hogy ő csak buborék, melyet távolról valaminek tarthatna az ember, megérintésekor azonban látja, hogy semmi. Simia in tecto rex fatuus in solio suo (Sz. Bernât, De considerat, ad Eug. Cap. 7.). Mint a majom a háztetőn, melyet valaki nem ismervén, külső mozdulatai után, melyek az emberéi' hez hasonlítanak, embernek tarthatna: ilyen trónján a tétlen király. A majom is mulattatja az ifjúságot, épen úgy, mint a király nevetségül szolgál azoknak, kik öt hatalmas, királyi uralkodás és kormányzás nélkül látják. A király, ki méltóságteljesen, bíborban, magas fenséggel ül a trónon, méltóságának megfelelő komoly, szigorú tiszteletet parancsoló külsővel, és valójában semmi, hasonló egy görög festményéhez, mely magasra emelve s távolról tekintve remek és kitűnő képnek látszik, míg közelről csupán vonaloknak és mázolásnak bizonyul be. Nagy büszkeség és ftínség, és közelebbről tekintve csak látszata, árnyéka a királynak. Simulacra gentium, mondja Dávid a bábkirályokról, vagy a zsidó szerént : I m a g o fictilis et contrita. Törékeny agyag-ábra, mely ezer darabra törik ; hiú kép, mely sok olyast ábrázol, a mi hazugság. Igen jól illik ilyen királyokra a név, melyet Elifaz hibásan Jóbnak adott, kit, noha oly jó és igazságos király vala, tulajdonképi lényeg nélkül való embernek gúnyolt, kj
