Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenkettedik fejezet
190 a lapok számát túlságosan növeljem ; de különben is kevesen lesznek e nyelvben járatlanok, kik e kérdésben alapos ismeretet Ideo et tributa praestatis etc. A népek nem hiába fizetik adójúkat ; annyi javak, ily sok szolgálat, ily sok jövedelem, ily nagy hatalom, ily név, ily magas méltóság nem adatnak viszontkivánalmak nélkül. A királyok hasztalanul viselnék cimöket, ha nem volna , ki fölött őrködniük és kit kormányozniok, s ha e kötelmük nem volna :in multitudine populi dignitas r e g i s. Ily magas méltósággal, ennyi javakkal, ily nagysággal, tisztelettel és fölséggel csak azért vannak felruházva, hogy államaik fölött őrködjenek s ezeket igazgassák, és békében és jogosságban kormányozzák. Tudják meg tehát a királyok: ők csak azért vannak, hogy a népeknek szolgáljanak, mert ezért húzzák jövedelmeiket is, s oly hivatalt viselnek, mely őket munkásságra kötelezi : Qui praeest in sollicitudine etc., mondja sz. Pál. Ez a királynak és uralkodónak cime és neve : ő első nemcsak a megtiszteltetésekben és kellemetességekben, hanem a kötelességekben és gondokban is. Ne gondolják, hogy ők csak névre és méltóságra nézve királyok, más kötelmök nem lévén, mint hogy maguknak hódoltassanak, s a királyi személy fényét s az uralkodói méltóságot föntartsák, mint néhány persa és méd király, kik a valódi királynak csak árnyképei voltak , annyira megfeledkeztek kötelességökről, mintha nem is lettek volna királyok. Nincs élettelenebb és üresebb az árnyképnél, mely fejét és karját csak annak mozdulása után mozgatja, kitől származik. Isten megparancsolá népének, hogy semmiféle érc vagy faragott képeket ne tartson, mert oly kezet, oly ábrázatot s oly testet láttatnak, a milyennel valóban nem bírnak, oly mozgásokkal, mintha azon test élne és beszélne ; mert Isten nem barátja a faragott képeknek, rajzolt embereknek, s ércbe vésett királyoknak, hasonlóan azokhoz, kikről Dávid mondá :Os habent et non loquentur, oculos habent et non videbunt. Nyelv, mely nem beszél, szemek, melyek nem látnak, fülek, melyek nem hallanak, kezek, melyek mitsem tesznek, mit használnak mindezek? Ki a királynak csak külső méltóságát viseli, nem egyéb kőszobornál. Hol minden csak név, méltóság, és az ember semmi, ott csak hiú üresség van. A nevek, melyeket az Isten a lényeknek ad, hasonlók a könyv ciméhez, mely kevés szóban annak egész tartalmát összefoglalja. E nevet: „király“, Isten a királyoknak adá, s mindazt magában foglalja, mire kötelezvék. S ha a tettek a névnek nem felelnek meg, épen úgy van, mint midőn valaki szájával „ige n“-t mond, mi közben jelekkel s fejével „nem“-et mutat, s igy csak értelem nélküli tréfát üz. Ily csalárd tréfa volna egy kalmávbolt fölött e fölirat : itt szinarany árultatik, ha valóságban csak arany füst volna. A „király“ névnek nem szabad hiábavaló s mintegy a királyi személy fölösleges függelékének lenni ; legyen e név az, a mit jelent s a mit jelenteni akar ; intézkedjék s kormányozzon, kinek nevénél fogva intézkednie s kormányoznia kell ; a királyok ne legyenek csak látszatra azok, ne legyenek çsak név szerént királyok. Volt idő Franciaországban, midőn a királyok
