Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenkettedik fejezet
189 hozott állítások bizonyítékait nagyobb kiterjedésben tárgyalnom. Tanácsosnak látám a latin helyeket fordítatlan hagyni, nehogy a bono patre. A különbse'g csak abban áll, hogy az egyiknek sok, a másiknak kevés alattvalója van. És bizonyára egészen észszerű, a királyoknak ezen cimet : atya adni, miután ilyenekül vannak alattvalóik és birodalmaik fölé helyezve, hogy ezek jólléte és föntartása fölött atyai szeretettel és gonddal őrködjenek. Mert a királyság (mondja Homer), nem egyéb atyai kormányzásnál, melyet az atya saját gyermekei fö'ött gyakorol. Ipsum namque regnum imperiorum est suapte natura paternum. Nincs jobb kormányrendszer, mint melyet a király atyai szeretettel vezet, az alattvalókat saját véréből származó gyermekeknek tekintvén. Az atya szeretetének gyei’- mekeihez, a gondoskodásnak, hogy semmijük se hiányozzék, a törekvésnek, mindenkinek minden lenni, nagy hasonlata van a király jóakaratához alattvalói irányában. Ő atyának neveztetik, s e cim kötelezi öt, hogyj-elentésénektettleg is megfeleljen. Ez a királyokat annyira megillető név : a t y a, egyszersmind a legnagyobb a fejedelmi föl- ség és főuraság minden cime és neve közt, mely mindnyáját magában foglalja, mint a nem fajait; atya több mint ur, több mint parancsoló, több mint főnök és vezér ; végre minden egyéb emberi névnél alkalmasabb a főhatalom és gondosság kifejezésére. Midőn az ókor valamely császárt magas megtiszteltetésben akart részesíteni, a nép atyjának nevezé, mi többet ért Caesarnál és ' Augustusnál, vagy minden más megtisztelő névnél, történt legyen ez akár hízelgésből, akár hogy ez által a szeretet nagy müveire serkentsék, melyekre őt az atya név kötelezé. Végre o név megmondja a királyoknak, mi a teendőjük ; hogy népeiket és országaikat vezetni és kormányozni és az igazság utján megtartani, hogy jó pásztorok gyanánt okos juhaikat legeltetni, hogy mint orvosok őket ápolni és gyógyítani, s hogy alattvalóiknak, mint atyák fiaiknak gondjokat viselni tartoznak, okossággal, szeretettel, figyelemmel inkább róluk, mint magukról gondoskodván; mert a királyok többel tartoznak a népnek és az államnak, mint önmaguknak ; ha a király és az állam eredetét és létrejöttét figyelembe veszszük, azt találjuk, hogy a király az állam javára, és nem az állam van a király javára rendeltetve.“ A harmadik fejezetben, melynek ez a cime: „Ha vájjon e név: király, hivatalos kötelességet fejez e ki ?“ következőleg fejezi ki magát : „Az állítás, hogy e név : király, hivatalos kötelmet fejez ki, a mondottakon kivül e szólam által is megerösíttetik ; Minden jognak megvan a maga kötelme. Miután pedig a királyok oly nagy jogokat élveznek nemcsak a sok adó miatt, melyet nekik az állam fizet, hanem a miatt is, melyet az egyházi javadalmakból és jövedelmekből húznak, bizonyára van kötelmök is, és épen a legnagyobb mindnyája közt, mely miatt az állam oly gazdagon fizet nekik , mint sz. Pál a romaiakhoz irt levelében mond^ :
