Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenkettedik fejezet
182 forma monarchia volt, midőn az emberek családjaikban és később a népek közt élőkre egy embert állítottak, ki a többieknél derekabb volt, kinek kezét (tekintélye növekedtével) jogarral ékítették, s homlokára koronát tettek, a fönség és legfőbb hatalom jeléül, melyet ráruháztak, és mely főleg azon igazságosságban áll, mely- lyel a népet békében kell tartani. Ha tehát ez hiányzik, hiányzik a rend is az államban és a király hivatása megszűnt, mint Castiliában történt, midőn a kormány két biró kezébe került, és a királyok Don Ondono és Don Fruela jogtalanságai által kiüzettek....“ (Egy bölcs keresztény fejedelem ősképe száz rajzolatban elé- állítva. Don Diego de Saavedra Tajardótól, szent Jakabrend lovagja, az indu ügyek királyi tanácsosától stb. Huszonkettedik rajzolat.) E szavak : nép, szerződés, egyesség végtére a sajnos visszaélés következtében, melyet velők oly erkölcsrontó pártok iiztek , melyeket többé nem demokratikusok hanem istenteleneknek kellene nevezni, minden józan gondolkozásu és becsületes érzelmű embernél utálatot és rémületet gerjesztettek. Nem , nem a vágy, megjobbítani a népek boszuját, ösztönözte őket, hogy megrendítsék a világot, lerombolják a trónokat, és véres aratásra hintsék az egyenetlenséget a népek közé, hanem azon őrjöngő düh, hogy a századok minden müvét semmivé tegyék az által, hogy mindenek előtt a religiót támadták meg, mint legerősebb támaszát mindazon tudománynak, jogosságnak és jólétnek, melyeket az európai pol- gárisodás eddig szerzett. Vagy nem láttuk, mily alázatosan vetették magukat az istentelen szabadságszeretetökkel annyit kérkedő pártok a zsarnokság keze alá, mihelyt azt tervökre kívánatosnak Ítélték. Nem voltak-e ők a francia forradalom előtt a királyok legaljasabb hizelgői, midőn hatalmukat mértéken felül terjesztették ki, azon reményben, hogy a királyi halaimat az egyház lealázására használhatandják ? Nem láttuk-e mint sereglettek össze a forradalom után Napoleon körül, nem látjuk-e most is, mikép iparkodnak, hogy őt félistenné emeljék ? És tudjátok miért ? Azért mert Napoleon a megtestesült forradalom volt, mert a régiek helyére állítandó uj eszmék képviselője és művezetője volt : ép úgy, mint magasztalja az angol protestantismus Erzsébet királynőjét, mivel szilárd alapokra helyezte az államegyházat. A forradalmi eszmék a társadalomnak okozni szokott veszélyen kívül, közvetve más hatást is idéznek elé, mely noha első tekintetre
