Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenkettedik fejezet
183 üdvösnek tűnhetik fel, de valójában nem az; a politikai élet terén veszedelmes forradalmakra vezetnek, a tudományok mezején kevesbítik és korlátolják az eszméket, midőn oly elveket, melyek az előtt igazaknak, vagy legalább ártatlan félreértéseknek tartattak, hibásak és veszélyesekül tüntetnek fel, vagy bizalmatlanságot keltenek irántuk. Ennek oka igen egyszerű : a zabolátlanság leg- diihösb ellene a szabadságnak. Ez utóbbi állítás támogatására figyelembe veendő, hogy politikai ügyekben a legszigorúbb elvek oly országokból eredtek, hol a törvénytelenség legnagyobb pusztításokat okozott, és oly időkben, midőn a veszély, még szem előtt vagy fris emlékezetben volt. A tizenhatodik század vallási felforgatásai és az általok előidézett politikai viharok, Europa éjszaki részét rengették meg leginkább, míg majdnem egész dél, s kivált Olasz- és Spanyolország megkímélve maradtak. Már pedig ép e két utóbbi országban voltak a legcsekélyebb mértékben nagyítva a világi felsőbbség méltósága és kiváltságai, de nem is alacsonyitották le iratokban, sem azokat valóban meg nem támadták. Az újabb nemzetek között Angolország volt az első, hol tulajdonképeni forradalom volt, mert én a németországi parasztlázadást nem tekintem olyannak, dacára az általa eléidézett roszaknak, mivel nem változtatta meg a társadalom állapotát, sem pedig az egyesült tartományok fölkelését, mely inkább függetlenségi harcnak tekintendő ; és épen Angolországban mutatkoztak a legtulzottabb és legtévesebb vélemények a legfőbb világi hatalom javára. Hobbes, ki, míg az Isten jogait kétségbe vonta, addig a világi fejedelmeknek korlátlan hatalmat tulajdonított, Nagy-Britannia legizgatottabb és legviharosabb korában élt ; született 1588-ban, meghalt 1679-ben. A mint már láttuk, Spanyolországban, hová csak a múlt század harmadik részében szivárogtak át az istentelen és anarchikus elvek , melyek Luther szakadása óta nyugtalaniták Európát, legnagyobb szabadsággal értekeztek a közjog legfontosabb pontjairól, és oly tanok terjesztettek, melyek más országokban aggodalmakra nyújtottak volna alkalmat. Mihelyt a tévelyeket velünk közölték, a túlzás is be kezdett csúszni, és soha sem fektettek nagyobb nyoma- tékot a királyok jogaira, mint III. Károly idejében, azaz, midőn az uj korszak megkezdődött. Míg a vallás uralkodott minden lelkiismereten, addig illő függésben tartotta azokat a fejedelem alatt és nem volt szükséges
