Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenkettedik fejezet
178 Portugalliában, Spanyol, Olasz, Osztrák és Francziaországban egyszerre emelkedett a legőszintébb és legbuzgóbb roya- lismus hangja ; de mit tett ezen nagy szeretet, ezen nagy ragaszkodás a királysághoz, midőn a forradalom vihara fenyegette ? Azt a mit átalában az eg'yházellenes pártok cselekedtek : egyesültek a lázadókkal a királyi és egyházi hatalom megdöntésére; elfelejtettek minden csuszó-mászó hizelgést, hogy rágalmakba és erőszakoskodásokba törjenek ki. A népeknek és kormányoknak soha sem kell eltérni azon eljárástól, mely oly nagy előjogot nyújt az okosoknak, t. i. a hízelgők iránti bizalmatlanságtól és az az iránti figyelemtől, a ki őket óva inti és nekik útmutatással szolgál. Gondolják meg, hogy azok, kik tulkapott buzgalommal hízelegnek nekik, és ügyöket igen nagy tűzzel védik, csak eszközül akarják őket használni oly érdekek előmozdítására, melyek bizonyára nem övéik. Némelykor oly előszeretet fejlődött ki a királyság iránt Franciaországban , hogy egy rendi gyűlésen már törvényjavaslatként terjesztetnék elé az elvet, miszerént a királyok közvetlenül Istentől kapják a legfőbb hatalmat ; s habár ezen javaslatot nem vitték keresztül, mégis elegendő bizonysága a buzgalomnak, mely- lyel a trónok ügyét védelmezték. De tudjátok-e azt is, mit jelentett ezen buzgalom ? A romai udvar iránti rósz hangulatot, és a félelmet, jelenté, hogy a pápák hatalma igen messzire találna terjedni; akadály volt ez, melyet az egyetemes monarchia agyrémének akartak ellenébe állítani. XIY. Lajos, ki annyira kényes volt a korona jogaira, bizonyára nem sejtette XVI. Lajos mostoha sorsát, és III. Károly, midőn az arandai grófra és Campo- manesra hallgatott, nem gondolta, hogy a képviselők gyülé se Ca- dixban oly közel van. A fejedelmek vakságukban nem gondolták meg az elvet, mely Europa egész újkori történelmében uralkodik, t. i. hogy a társadalmi viszonyok alakulása a vallás müve, s hogy azért jó egyetértésben kell élnie mindkét hatalomnak, melynek kötelessége a vallás és állam legfontosabb érdekeinek fentartása és megvédése. Az egyházi hatalom nem gyöngíttetik a nélkül, hogy ne szenvedne mellette a világi is ; ki szelet vet, vihart arat. Mit ártott a spanyol királyi háznak, hogy a három utolsó század alatt széles és igen terjedelmes vélemények voltak a nép között forgalomban a világi felsőbbség eredetéről, míg épen azok,
