Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenegyedik fejezet
17ö annyiban is jelentékenye mennyiben a felsőbbségi hatalmat Istentől, mint a természet alkotójától származtatja; mindazáltal nem úgy, mintha az valami természetfölötti gyanánt a Gondviselés rendkívüli ténye által rendeltetett volna, miként ez az egyházi hatalommal történt. Ez utolsó észleletből a népek jogos szabadságára s az egy. ház függetlenségére két fontos következmény vonható. Midőn a közvetítő szerepre hivatkoznak, melyet a társadalom a felsőbbségek alapításánál és a kormányformák meghatározásánál nyíltan vagy hallgatagon játszik, ezek eredetét legkevésbbé sem titkolják el, sőt inkább céljokat világosan és nyíltan megjelölik, kötelmeiket kifejtik s egyszersmind jogaikat meghatározzák. Ekként a hatalom visszaéléseinek gát vettetik, s ha akarna is ilyeket elkövetni, nem leend többé alkalma rejtélyes tanokat hozni fel mentségül. Az egyház függetlensége is szilárd alapokon nyugszik, s ha a világi fel- sőbbség el akarná tiporni, igy szólhatna hozzá : „Az én hatalmam különös; rendkívüli és csodálatos módon, közvetlenül Istentől magától rendeltetett ; a tiéd szintén Istentől származik, de az emberek és a törvények közvetítésével, a dolgok természetes folyama és az emberi okosság feltételei szerént ; és sem az embereknek, sem az államtörvényeknek nincs joguk megváltoztatni vagy lerontani azt, mit Isten maga — jóságától indíttatva — a természetes renden kívül, ki nem fejezhető csodálatos módon rendelt.“ Ha a kifejtett eszméket szorosan szem előtt tartjuk, ha a közvetlen átadásnak nem tulajdonítunk oly tágas jelentőséget és nem cseréljük fel a dolgokat, melyeket a vallás és a társadalom hátránya nélkül fölcserélni nem lehet : úgy az említett megkülönböztetés elveszti fontosságát, sőt a két ellentétes vélemény összeolvad. Mindenesetre tanúságot tehetett e fejtegetés arról, hogy a szemlélet mily nagy fenségével nyilatkoztak a katholikus hittudósok a nyilvános jog magas kérdéseiről ; és hogy ők a józan bölcsészet által vezéreltetve, a nélkül, hogy a kinyilatkoztatás vezércsillagát szemök elől tévesztenék, elveikkel két ellentétes irányú törekvésnek jöttek segélyére, s oly szerencsésen, hogy mindkettőnek tévutait elkerülték ; demokraták voltak a nélkül, hogy a törvénytelenségnek hódolnának ; egyeduralmiak voltak a nélkül, hogy magukat aljas hízelgésre alacsonyitották volna. Hogy a népek jogait megszilárdítsák, nem volt szükségük — mint a mai néplází- tóknak - a vallás megdöntésére ; mert valamint a királyok, úgy
