Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenegyedik fejezet
172 nekkel feste : a királyok jogait hallatlan fokra emelte ; de még inkább neveié akkor; midőn megerősíté ama szerencsétlen elvet, mely mindennemű lelki ügyet a legmagasb világi hatalom felügyelete alá helyez, s midőn visszaélésnek, bitorlásnak és túlságos nagyra vágyásnak kiáltá ki a függetlenséget, melyre az egyház a szent kánonok, a polgári törvények elismerése, tizenöt század hagyománya, s különösen az isteni Mester példája alapján igényt tartott, ki semmiféle világi felsőbbség engedélyét sem tavtá szükségesnek arra, hogy apostolait szétküldje, hogy ezek az evangéliumot az egész világon hirdessék, és az Atya, Fiú és Szentlélek nevében kereszteljenek. Csak egy pillantást kell vetnünk Europa akkori történelmére, és látni fogjuk, mily szerencsétlen következményeket kelle maga után vonni az ily tannak, s mily kellemesen kelle hangzania ennek a világi hatalom előtt, melynek nem kevesebbel,-mint korlátlan jogok átengedésével hízelegtek még tisztán vallási ügyekben is. A világi hatalom jogainak e túlzásával, mely a pápai hatalom korlátozására irányzott törekvésekkel azonos volt, az elvnek is, mely a királyok hatalmát a pápákéval minden tekintetben párhuzamba állítani törekedett, szükségkép nagyobb fontosságra kelle emelkednie ; a miért is igen természetes vala, hogy oly tanokat iparkodtak felállítani s megállapítani, melyek szerént az elébbiek hatalmukat minden különbség nélkül ugyanazon módon nyerték volna Istentől, mint az utóbbiak. Habár a közvetlen átadás tana, mint fennebb láttuk, észszerű magyarázatot megengedett, mindazáltal tágabb értelme is lehetett, mely elfeledteté a népekkel ama különös és sajátságos módot, mely szerént maga Isten rendelé az egyház legfőbb hatalmát. Ez állításaim nem tekinthetők üres vélekedéseknek : mert oly tényeken alapulnak, melyeknek még élniök kell az egész világ emlékezetében. E szomorú igazság bebizonyítása végett elég legyen utalnunk VIII. Henrik és angol Erzsébet uralkodására, valamint az elnyomásra és erőszakoskodásokra, melyeket maguknak a protestáns hatalmasok a katholika egyház ellen megengedtek ; — azonban fájdalom, még azon országokban is, melyekben a katholicismus túlnyomó, fordultak és fordulnak elé máig is túlzások és bitorlások, melyek mind azt bizonyítják, hogy ez irányban igen erős akadályra kelle találnia a világi hatalomnak, minthogy oly nehezen tarthatá magát az illető korlátokon belül.
