Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)

Ötvenegyedik fejezet

Á körülmények, melyek közt a két fönnebb említett kitűnő bittudós — Bellarmin és Suarez — ir, a mondottak megerősítésére szolgálnak. A spanyol hittudós hires müve, melyből nehány helyet idéztem, Jakab angol király egy irata ellen vala irányozva, ki előtt elviselhetlennek látszék az, hogy Bellarmin bibornok, a királyok hatalmát nem közvetlenül származtatja Istentől ; hanem azt állítja, hogy közvetve, a társadalomtól nyerik, mely azt közvetlenül kapta. E fejedelem, ki — mint tudva van — nagy hittudós akart lenni, nem szorítkozott a puszta elméletre, hanem elveit a gyakorlati élet terére is átvitte, a mennyiben parlamentjának azt mondta, hogy „Isten őt korlátlan úrrá tette, és a törvényhozó testületek minden szabadalmai egyedül a királyi kegyesség engedélyei.“ Udvaroncai hízelegtek neki, őt bölcs Salamonnak nevezvén, s igy nem csoda, ha rósz néven vette, hogy az olasz és spanyol hit - tudósok önhitt tanultságának magas igényeit leszállítani és kény- uraságának korlátokat szabni igyekeztek.

Olvassuk figyelemmel Bellarmin s különösen Suarez magyarázatait, s látui fogjuk, hogy e felvilágosodott hittudósok a világi és egyházi hatalom közt létező különbséget származásuk módjára nézve akarták feltüntetni. Ok elismerték, hogy mindkét hatalom Istentől származik, hogy az embernek mulhatlan kötelme nekik engedelmeskedni, és hogy ellenük szegülni annyit tesz, mint Isten rendeletének szegülni ellene ; mivel azonban sem a szentirásban, sem a hagyományban nem találtak bizonyítékot arra, hogy a világi hatalom hasonlóan a pápáéhoz, valami különös és rendkívüli módon rendeltetett volna : e különbséget egész nyomatékkai emelék ki, nehogy ily fontos pontban fogalomzavarnak engedjenek helyet, mely veszélyes tévelyeket idézhetett volna elé. „E vélemény — úgymond Suarez — egészen uj és különös, s csak azért látszik feltalálva lenni, hogy a világi hatalom felmagasztaltassék, az egyházi pedig lealáz- tassék.“ (Lásdfennebb 137.1.) S ez okból akarták megakadályozni, hogy a felsőbbségi hatalom eredetét illetőleg ne feledjük, mily mértékben volt abban részes a társadalom mediante consilio et electione humana, mint Bellarmin mondja ; s igy arra emlékeztet, hogy az — bármily szent legyen is joga — még sem rendeltetett oly módon, mint a pápai hatalom. A közvetett és közvetlen átadás megkülönböztetése főleg arra szolgált, hogy az említett különbség megjelöltessék ; mert ez által nyilván oda utaltak, hogy a világi felsőbbség, habár Istentől rendeltetett is, fennállását