Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)

Ötvenegyedik fejezet

171

Első tekintetre tehát úgy látszik, mintha állításom a kérdéses különbség jelentéktelenségéről helytelen volna ; mindazáltal hiszem, hogy e nehézség könnyen eloszlatható, ha erősen ragaszkodunk azon különböző szempontokhoz, melyeket a kérdés? szolgáltatott. Mindenek előtt megjegyzem, hogy e pontban a katliolikus hit- tudósok csodálatraméltó elmeéllel és megfontolással jártak el, és hogy én távol attól, mintha ezen kérdésnek — a mint ez akkor felállítva volt — mélyebb jelentőségét tagadnám, ép ellenkezőleg azon véleményben vagyok, hogy ebben a nyilvános jog legfontosabb pontjainak egyike rejlett.

Hogy a tárgyat alaposan megvizsgálhassuk, és a katholikus hittudósok ezen elveinek valódi jelentőségét megismerhessük, figyelmünket azon igyekezetekre kell fordítanunk, melyekre az európai királyság a tizenhatodik század vallási felforgatása által szorittatott. Már ezelőtt a trónok a nemesség megalázása és a népuralmi elem kifejlődése által nagy erőre és hatalomra vergődtek. Jóllehet ez idővel oly roppant befolyásra jutott, mint minővel ma látjuk rendelkezni, akkor még sem volt oly szerencsés körülmények közt, hogy oly nagy kiterjedést nyerjen, mint a következő időkben ; azért természetes volt, hogy a trónhoz ragaszkodók, mely, mint a rend és igazságosság jelképe az államban, általános szabályul és zsinórmértékül szolgált, melynek nyomán a népet annyira terhelő és sértő egyenetlenségek megszüntethettek. így szolgált épen e népuralom, melynek a következő századokban oly sok trónt kell vala lerontania, akkor ugyanezeknek erős védgátul az elégedetlen és hatalmas nemesség megtámadásai ellen, mely nem akarta az udvaroncok szerepét játszani, melyre őt a királyok lassanként lealacsonyítani törekedtek.

Mindebben semmi sem vala, mi nagy szerencsétlenséget idézhetett volna elé mindaddig, míg a dolgok az ész és az igazságosság korlátái közt maradtak ; azonban szerencsétlenségre a jó elvek felette tulcsigáztattak, s minden törekvés oda irányult, hogy a királyi hatalom oly hatalommá változtassék, mely minden mást elnyeljen s magában egyesítsen ; botlás volt ez az európai királyság tulajdonképi lényege ellen, a mennyiben az mindig a jogos korlátokon belül tartózkodik, habár ezek törvények által nincsenek is kijelölve és biztosítva.

Midőn a protestantismus a pápák lelki hatalmát megtámadá és világi hatalmuk veszélyességét folytonosan a legfeketébb szi-