Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenegyedik fejezet
170 a ki azok megbuktatására tör, az nemcsak a közjóllét ellensége, hanem Istené is.“ (L. IL propos. 12.) Ha ama körülmény, vájjon a hatalom átadása közvetve vagy közvetlenül történik-e, az azt megillető engedelmességre semmi befolyást sem gyakorol s igy eredetének szentsége mindkét vélemény mellett biztosítva marad : úgy ugyanaz áll mind a felsőbbség, mind az alattvalók jogaira s kötelmeire nézve. Sem e jogok, sem e kötelmek nem érintetnek valamely közvetítő jelenléte vagy jelen nem léte által az átadásban. Lényegük és határaik magán a célon alapulnak, melyért az állam képződött, s mely semmiben sem függ a módtól, mely szerént Isten az emberekkel az államhatalmat közölte. Midőn én az említett vélemények közt csekély vagy épen semmi különbséget sem találtam, lehetséges, hogy azon hittudósok tekintélyét fogják ellenem felhozni, kiknek nyilatkozatait a fönnebbi fejezetben idéztem.„Azok — fogják ellenvetni — e kérdést igen helyesen fogták fel s mivel ezen különbségnek oly nagy fontosságot tulajdonítottak, benne szükségkép figyelemre méltó igazságot vönnek észre.“ Ezen megjegyzés annál fontosabb lesz, ha meggondoljuk, hogy ezen különbség nem származott valamely elménckedési visz- ketegböl, a mint ezt azon scholastikusokról lehetne föltenni, kiknek müveiben nem annyira a szentiráson, az apostoli hagyományokon és más hittani forrásokon — mert különösen ezekben keresendők az ily vitákra alkalmas fegyverek — alapuló tételek találhatók, mint inkább az észokok egész tömege ; mert ezen osztályhoz bizonyára nem tartoznak az említett hittudósok. Csak Bel- larmint nevezzük meg, hogy egy igen higgadt és hiteles irót említsünk, ki midőn a protestánsokat a szentirással, a hagyománynyal, a szentatyák nyilatkozataival, zsinatok és pápák határozataival megtám adá, nem tartozott azok közé, kikről Melchior Canus azon szemrehányással panaszkodott, hogy a harcban az eretnekek ellen erős fegyverek helyett csak hosszú nádakat, arundines longas forgattak. Mi több, láttuk, hogy az említett különbségnek oly nagy fontosságot tulajdonítottak, miszerént Jakab, angol király hangos panaszra fakad Bellarmin ellen, mert e bibornok a királyi hatalmat csak közvetve származtatá Istentől; és a katholikus tudósok oly távol valának attól, hogy e különbséget csekélynek tekintsék s Jakab király által történt megtámadtatásában védtelenül hagyják, hogy inkább legfőbb diszök, a hires Suarez, Bellarmin tanaiért sorompóba is lépett.
